A mennyben, egy szobában két ember alszik. Az egyik csak negyven évet élt, a másik meg hetvenet. Mikor felkelnek, kettesben kimennek egy égi szivart elszívni. Beszélgetésbe kezdenek. Laci volt a negyvenes, Zoli a hetvenes. Zoli azt kérdi:

-Milyen volt a te negyven éved?

- Hát.. – kezdi a választ Laci – volt benne jó is meg rossz is. De boldog ember voltam. És neked milyen volt a te hetven éved?

- Hát.. – szintén kezdi a választ Zoli – több poklot átéltem, mint amennyi jót.

Hallgattak erre a kijelentésre. Végül aztán megszólalt Laci:

-Hát, nem tudom, mit mondjak.

Zoli hallgatott, pedig ott volt begyében a lényeges kérdés:

-Szerinted érdemes hosszú életet élni, de szenvedni, vagy inkább rövidet de egészségesen és boldogan?

- A válaszom az Zolikám, hogy érdemesebb meg se élni az öregséget, csak az ember ha negyven évet is él, de legalább az boldogságban teljen! Tehát inkább rövid, de boldog élet a válaszom!

Zoli elkomorodott. S mintha Istennek mondaná, így válaszolt keserűn:

-Mi értelme volt akkor a tűrőképességnek?

Majd visszaballagtak a szobába.

Dinók Zoltán