Szerelemfüggők (erotikus regény) 17. rész
Ugyan milyen sors vár arra a tinédzser lányra, aki beszívott állapotban, szédelegve tűnik el a szórakozóhelyek környékéről? Prostitúcióra kényszerítik, rabszolga lesz, állati sorban kell leélnie maradék életét. Ezek a lányok legtöbbször soha nem kerülnek elő.
A fogyasztó, aki hosszú karriert mondhat magának, gyakran maga is részesévé válik az embertelen rendszernek. Gyöngyvér is bekapcsolódott a kereskedelembe, ő is eladóvá vált. Különben nem tudta volna előteremteni a következő adagot. Aki belekeveredik ebbe a világba, ritkán gondolja, hogy bűnöző lesz. De egy idő után már mindegy… „Te is teríthetsz, ha ügyesen csinálod, nincs kockázat, és biztos van ismerősöd, aki érdeklődik.” Így nyelnek el újabb és újabb embereket a dörzsölt dealerek. „Még mindig van aranyom, ami ebből származik” – vallotta nekem. Ékszerek, vagyontárgyak, családi ereklyék vándoroltak a zsebébe, ahonnan aztán rövid időn belül el is tűntek.
Olyanokat is ismert, akik magasabb társadalmi rétegekből csatlakoztak a „társasághoz.” Ez a fiú jómódú családból indult, pénzügyi ismereteket szerzett, kiválóan beszélt angolul és sikereket ért el az üzleti világban. De mindent elvesztett a szer miatt, és most már attól is boldog, hogy árufeltöltő lehet egy nagyáruházban. Egészen magasról is el lehet jutni legalulra, mégpedig egészen rövid idő alatt: ez akár mottója is lehetne korunknak. A kábítószer pedig ezen a téren csodákra képes. A személyiség összezuhan, erről a roncslétről a kábítószeresek messziről felismerik egymást. Gyöngyvér egy agresszíven kiabáló junkieről, aki a Burger Kingben kiabálni kezdett egy kiszolgálónővel, ránézésre megmondta, mit használ, milyen stádiumba jutott el és mitől vadult annyira be.
Annak kell a kábítószer, akinek a valóság nem elég. Aki sivárnak érzi az életét, aki valami különlegesre vágyik a mindennapi átverések között, s egy időre meg is találja. De aztán már sem lesz a régi, minden eltűnik, ami annak előtte mozgatta, és csak az örök hajtás marad, minden nap fel kell hajtani az új anyagot. Ez egy egész napos program és nem fejezheti be a napot a drogos úgy, hogy ne jusson hozzá a szerhez.
Gyöngyvér kipróbálta az LSD-t, a hasist, a morfiumot, szedett extasyt, speedet, amfetamint, gombát, szívott fel kokaint, olyat is, amit az ínyre kellett tenni, hogy beszívódjon, ezért kellett neki idő előtt műfogsor… Örökké folyt az orra, az immunrendszere tönkrement, állandóan orvoshoz járt, tehát elég messzire jutott ezen az úton. Ám a heroint sikerült elkerülnie. A heroinról azt tartják, egy vagy két évet ad még az embernek, de lehet, hogy csak egy felet. Lejönni róla szinte lehetetlen. Gyöngyvér már rátekerte a zsinórt a karjára, már elszorította az ereket, már előkészítették számára a tűt, hogy beadják neki a hernyót. Már be volt kötve, de ekkor valaki megzavarta a sorstársat, aki a beavatta volna, s mire visszament teljesíteni a küldetését, addigra a nő kiszabadította magát a kötelékekből. Úgy döntött, hogy mégsem kíváncsi a hernyóra.
Így is az életveszély határán lebegve, összetörten került a kórházba. Haja csomókban hullott, bőre kiszikkadt, hegesedett. Tíz évet öregebbnek látszott a koránál. Két hét alatt metadon kezeléssel lejött az anyagról, egy hónap múlva már elhagyhatta a kórházat. Nagy akaraterővel jutott túl ezen az időszakon és működött benne az az erős túlélési ösztön, ami jellemző a nőkre. Ahogy kijutott, a szülei összeszedték, vigyáztak rá, hogy ne essen vissza. Megerősödött, kinőtt a haja, elfogadható lett a külseje. A kritikus két hétről nem mesélt, de azt hiszem, szükségtelen szólnom ezekről a kínokról, mindenki maga elé tudja képzelni.
Ott, a kórházban fordulat állt be az életében. Egy orvos körbevezette a szülészeten és a gyerekosztályon. Megmutatta neki, milyen anyának lenni, milyen szeretettel fordul egy anya a gyermeke felé, milyen örömöket tartogathat egy gyerek. A narkósnak nincs neme, nem törődik a nőiségével – minthogy a férfi voltával sem. Megszűnik a nemi szerep, megszűnik a nemi vágy is, semmi más nem marad, csak az anyag iránti szenvedély.
Új életének értelmévé tehát a család, szűkebb értelemben a gyerek vált. Talán mindegy is volt neki, milyen módon jut a gyerekhez. Csakhogy, itt a bökkenő, egy családhoz férfi is kellene. Amelyik nőnek a gyerek ennyire lényeges, az egy fikarcnyit sem törődik azzal, hosszú távon mennyire illenek össze a gyerek apjával.
