1. Demerol Károly: Lószappan (ifjúsági kisregény)

„Egy könyv, amit érdemes bekötni, mielőtt buszra száll…A helyenként zavaros, összetett mondatoktól és stilisztikai összefüggésektől mentes sorok mind édesek és sósak egyaránt. Az érzelemleleplező fordulatok mind-mind hatásvadászat, csakúgy, mint a pszeudo tájfestés, sulykolt naivság, rögeszmés gúny, háttér információk hanyag kezelése, ápolatlan szövegkörnyezet. Feszített tempójú pikantéria, a posztmodern sekélyesen értelmezett revansa. A dübörgő konzumcivilizáció öngyilkos melodrámája, csendesen moralizáló, de szerfelett cizellált pesszimizmus a baldachinnal fölényesen körbehintett, diadalizált predesztináció privilégiuma körül. Bárgyúan, ám primitíven apellál a hibátlan kerülgetésére. Az irtózat mesterien egyensúlyoz a groteszk meg a nem tudom mi között."

(okl. Fürly Anikó Miklós, irodalomesztéta)

2. Kefe Judit: Sortalanság (női kalandregény)

"A történet egy üres boltban játszódik, ahova már csak a csend jár be. A főszereplő egy szőke, de magányos nő, aki az ízeken keresztül megtalálja Istent, majd Istenen keresztül a szexet. A kötet olvasása kifejezetten kényelmetlen, ám mindezek ellenére mégis hordoz valamiféle kellemesen fanyar ízt. Érzékenyebb olvasóknál enyhe szemfolyást is kiválthat. A stílusnak sikerült annyira elidegenednie a hagyományoktól, hogy lehetetlen a konkrét műfaji megjelölés, mert szinte mindenből van benne egy kevés. Nem hagyományos pornó, de felbukkannak belőle elemek, nem dolgozik tételesen a thriller eszközeivel, de érinti azokat. Ez egy Hiba. Nem több egyszerű, beteges, istenkáromló, obszcén, anarchista maszlagnál, esztelenül lázadó, abszurd szó-ömlenynél. Aki hagyományos módon, a szokott szűrővel olvassa, hamar elbukik az összefüggéstelen mondatok gyökerében, az indokolatlan durvaságról meg hadd ne mondjak semmit. Vagy még annyit se.”

(Dr. Zátonyi Albert, hírlapíró)

 3. Svédcseppy Lajos Éva: Gyűrű Kúra (életmód thriller)

"Lajos Éva puszta kézzel átrántott a saját nehéz fejébe, mint valami nyolckarú polip, mely hajókat cibál a mélybe középkori metszeteken. Utánam nyúlt, elkapott, nem eresztett. Mint egy ócska varázsdoboz: gyanútlanul körbejártam, találgattam, mi lehet benne, ám amikor kinyitottam, nem gumirugón himbálózó krampusz ugrott az arcomba, hanem Ő…Az írás ügyesen figyelmen kívül hagyja, és nem szolgálja ki a piaci igényeket, és ez benne a leghasznosabb pláne."

(Kappanos Péter, műfordító)

4. Eszter Házy Péter: Trónom Harca (belvárosi verseskötet)

"Holott verseivel nem akar bizonyítani semmit, csak futtatja az eszméjét és hatást gyakorol, mégse mindegy. Péter pusztán egy szavakba font önkielégítést végez, melynek eredményét zsebkendőbe göngyöli, és minden érzelgősség nélkül arcunkba vágja. Nem akar hízelegni az olvasónak, elbűvölni egyedi meglátásaival, stílusával. Ennél sokkal súlyosabb a dolog: mintha nem olvasótábort akarna maga köré gyűjteni, hanem áldozatokat. Ravasz vállalkozás, merész harapás."

(Zsidró Dániel, bérszerkesztő)

 5. Foschll Edit: Krumplinász (autogén tréning)

" Megjelent a népszerű szerző előző regénye, melynek nagy sikerű sikere során metafizikus pszichodrámába vág. Iszkiri! Kezdetét vette. Vegye ön is! Új, eredeti, ám ördögi kapcsolat ez szerző és olvasó között. Ez a könyv csak egy kavics, melyet valaki a partról hanyagul bevágott a vízbe, s most nem hajlandó lesüllyedni a tó fenekére, hanem a fizika törvényeit vastagon áthúzva, dacolva a gravitációval, szemtelenül lebeg a felszínen. Ne értékelje, ne idegeskedjen rajta, ne ajánlja, és a legfontosabb: ne adja kölcsön! "

(Homoki Zsuzsa, irodalomprofesszor)

6. Távol Gábor: Belgrád sakkpart (szürreális mondatfolyam)

Eladni? Könyvet? Pénzért?! Amikor a pénz énekel, a múzsák hallgatnak. Tehát, aki pénzért ír, az szarni készül, jó nagy barna szart az olvasó szeme elé. Én sosem írtam pénzért. Számomra a pénz csak válfaj. Melegágy. Persze, ha enyém lenne pár milliárd, azonnal felgyorsítanám az emésztésem, és oktondi mód körülnéznék. Nagy tüzet raknék könyveimből és alá állnék. Adnék belőle rászorulóknak és a rám szoruló nőknek. Kiegyenlíteném tartozásaimat, mert sok magyarázattal tartozom. Kiköltekeznék, kikelnék magamból és egyenesen arányosan, de aranyosan viszonyulnék mindenhez, ami friss és csodaszép. Adnék a barátoknak és az ellenségeknek, mert meglehet, hogy e naptól a kettő ugyanaz lesz. Irigységük felfalna, én meg fürdőznék benne. Adnék az Istennek is, hadd szórja, vegyen új felhőket, és fizesse ki az alvállalkozó angyalokat belőle. Hagynám magam megbolondulni. Egy főre esne jövedelmem, de egy nagy főre. Nyakra-főre! Végre kitárt karral várnám a holnapokat. Trehány számat több hideg ízű szó nem hagyná el. Csendben lennék hosszan. Felfedezném a világban rejlő jóságokat. Kiülnék a kertbe, és hallgatnám, ahogy érik a hajnal. Mitévő lennék. Egy húron pendülnék. Emelkednék. Elmélkednék. Elmennék Rómába, ahol az élet: mód.

(Len Lelevin: prózagróf)