Egy kvázi-materialista dematerializálódása,
azaz hirtelen és túlzottan lett idealista
Daedar Aki Tammarg, okleveles fülsiketítő épp hazafelé tartott. Aránytalanul nagy, tarra nyírott koponyája virít a setét sikátorokban. Aztán hazaért. Ledőlt takaros kis pamlagára és a semmibe révedt, majd álomtalan álomba hullt.
Aztán fölébredt. Csönd sápad fakó arcán. Csak az óra méla mutatója járja hitető haláltáncát, eszmélő eszmelángját még úgy ahogy keretezi a múló idő monoton dadogása.
Lelke már a nyakára csavarodott. Fehéredő-fakuló szürkeállománya (semmi esetre sem szürkülő fehérállománya) egyre nehezebben jut oxigénhez, mely a belső tüzet adná agyi tekervényei atommag-atommáglyájához. Közben a hajnal piros (netán vörös rózsa) ujja bíborra neszteleníti ösztövér alakját, pedig bizonyára nem ő sem a bíborban született, sem a nagy Állhatatos (másképp szólván Konstantin). Igen más a lélek, más az agy, más a szellem. Az elme a lélek s a központi idegrendszer összege, a szellem mindezek fűtőanyaga s megelevenítője. De ezt most hagyjuk.
Lelke már-már teljesen ellepi földszagú materiális vagy netán –ista is magamagát. Agyhajszálereibe mind kevesebb artériás vért kap, - egyre ébred-fullad – lelke csápjai csábos ölelése miatt. Névtelen neuronjai egyre, csak egyre névtelen szellemekké (anonim spiritualistákká úgymond, csúnyábban mond alkoholistákká) dematerializálódnak.
Nem halt meg csak birtokba vette az élő eszme-energia változási gyorsasága.
Megvilágosodása után rögtön felmondott, felszabdalta oklevelét éles elméjével. Most lelkesedik, tüzesedik az ügyért, Mikroszentségért s az ő Magiszteréért szupragalaxishalmazuk fekete-láthatatlan Caesar-jáért. Hitt, vagy csak metafizikai síkra tereli, ideákba csavarja az alantast? Apotheózisa oly tökéletes volt, hogy annihilizálódott. Igen hitt. Annyira hitt már az ideológiában, annyira átszellemiesült, hogy ő maga szertefoszlott, eltűnt, nem maradt őbelőle semmi. Most ott lebeg a világűrben, rettegve, hogy egy energiamezőbe szédülve megszűnik, azaz: nem lesz többé nemlétező. Véglegesen és visszavonhatatlanul fölébredt és mostanság mint semmi réved egy tekintetbe. Bizony nem holmi semmittevés volt ez, pamlagon-henyélés, hanem semmivé levés.
Szerző: Batári Gábor
