Sándor munkanélküli író volt. Több mint hét éve. Napjai szürkén és monoton teltek, de az anyjával élt együtt. Reggel nyolc körül felkelt, megmosakodott, bár nem lett egészen tiszta, evett két vagy három szendvicset s a számítógép elé ült írni. Segélye mindössze ötezer forint volt, de kapott még családi pótlékot is, de azt Mária vette át, mondván neki, hogy valamiből enniük is kell. Mikor dél felé anyja az ebédet hozta, Sanyinak már elment a kedve az írástól s ilyenkor fogta magát s nekidőlt az ágynak. Heverészés és olvasás közben rajta szokta kapni az anyja s szinte ordibál vele:
-Már megint telefüstölted a szobádat! Mint egy gőzgyár úgy áramlik a füst idebent.
-Ó de nagy baj, én meg egész délelőtt írtam!
- S ki kíváncsi rá?
- A lapok, meg az emberek! Mert te mire vitted?
Mária mérges lett.
-Felneveltél te két gyereket?
- Igen? Na ne mondd… Neked meg mikor jelent meg az első novellád?
- Hagyj már ezzel!
- Neked köszönhetően nincs rendben az életem!
Mária ráhagyta. Sanyi meg nem evett semmit az ebédből. Egyébként két testvérével nem jött ki jól. Ismét írni kezdett. De már elege lett belőle, úgyis kisiklott az élete. S pénzt sem kap az írásaiért. Vagy legalábbis annyit nem amiből meg tudna önállóan élni.
Így elhatározta ha már úgyis munkanélküli, hogy egyszer egy nap úgy kel fel, hogy nem ír az égvilágon semmit. Mit törje ő az agyát? Azért mert perifériára szorult, még nem kell agyonhajszolnia magát. Gondolta magában.
Egy napon felkelt s nem írt többet. De csak egy időre persze. Csak olvasgatott s az anyjának sem volt annyi baj vele. Olvasgatta a Bibliát, az jót tett lelkének. Takarított, porszívózott, hasznossá tette magát. Megnyerő személyiség volt Sanyi, csak annyi tapadó-kínzó gondolat járt a fejében, hogy az lelkivilágát kicsit eltorzította.
-Megtáltosodtál? – kérdezte takarítás közben az anyja
- Csak szünetet tartok az írással!
- Nagyon helyes!
- Azért annyira nem!
- Na dolgozz csak!
Semmittevéssel telt ez a nap, sőt este már ivással is. Jól érezte magát Sanyi, úgy érezte most nem bánt el vele a munkanélküliség. Azért este a naplójába valamit firkálgatott. S másnap már valóban írt is, méghozzá nagy lendülettel.
A templomban négyen ültek. Két öregasszony és két férfi. A két néni imát mondott. A két férfi közül az egyik a pap barátja volt. Mikor a két vénség távozott a teremből, az egyik férfi odaszól a másiknak:
-László Atya mikor lesz itt?
- Most nem ér rá!
Kihúzta magát, megfújta az orrát s megkérdezte:
-Mit akar tőle?
- Nem lényeges! – válaszolt gyorsan a férfi
- Én is pap vagyok, nyugodtan elmondhatja…
A férfi gondolkodóba esett, szíve gyorsabban kalapált. De nem akart neki semmit mondani.
-Nem akarok semmit! – mondta aztán kiballagott a templomból
Zoltán atya nem értette ezt az embert. Aztán hirtelen nagy csattanást, puffanást hallott. Kirohant az utcára s a férfi ott hevert egy furgon előtt az úton. Odasietett hozzá. Félájult volt, nem volt teljesen eszméletlen. Valaki hívta a mentőket s azok beszállították a kórházba. László atya később értesült a dologról. Meglátogatta őt a kórházban.
Mikor Dani jobban lett s beszédképes lett, nagyot nézett, mikor meglátta talán legjobb barátját.
-Miért tetted ezt? – kérdezte a pap
Dani sóhajtott. Szemeiből sugárzott a szürke bánat, mely elárulta azt, hogy semmi kedve már tovább folytatni az életét. Az atya átkulcsolta kezeit, majd maga elé nézett ő is s egy fél perc múlva azt mondta:
-Mondjunk el egy miatyánkot!
- Atyám, nekem ehhez semmi kedvem! A Jóisten nem vigyáz rám!
- Jézusunk is magáért halt meg!
Aztán mégis elmondtak egy miatyánkot, de Dani közben könnyekre fakadt.
-Tudom hogy maga terheket hordoz ezen a világon, és boldogtalan az élete!
- Tudom atyám, nekem mondja? Én éltem át! A szenvedésből mindig van kiút, a halálból már nem!
A pap eltűnődött ezen a bölcsességen. Tudta hogy Dani nem buta ember, főiskolája van és közgazdász. Még annak sem szokott ilyen bölcsessége lenni. Majd magára hagyta. Pár nap múlva hazamehetett. Péntek este mise volt s László atya tartotta, de itt volt Zoltán is. Ő már mindenről tudott. Kedvesen mosolygott a hátul ülő Danira. A mise után odament Danihoz:
-Jobban van már?
- Persze, csúcsformában vagyok!
Elővette a Bibliát s mutatott neki pár részt, fejezetet belőle, amit ajánlott hogy olvassa el. Dani belepillantott s ez egészen más rész volt a szentírásból amit László javasolt neki. Majd elköszönt. Hazafelé menet meg azt gondolta különleges eset lehet ő, ha egyik pap ezt, a másik meg azt tanácsolja neki.
-Valóban! – szólította fel magát – akkor mi is az igazság?
S a hold az égen ragyogott.
