Szerelemfüggők (erotikus regény) 31. rész
- Nem túl felemelő, ha az embernek csak az az egy lehetősége van, hogy nőt szerezzen magának, ha fizet érte – mondta Robi.
- Így van. Ráadásul túl sokan fizetnek a semmiért és a vége meg csalódás – csatlakoztam én is a szkeptikus bölcshöz.
- Nem szívesen mondok le semmiről, kiváltképp nem az élvezetekről. Tudom, mire gondoltok. Arra, amire a legtöbben, kiégett, unott pofák dugják a kiégett, unott kurvákat, ez a kurvázás. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Az igaz út megtalálása türelem kérdése, mint mindig. Nekem egy idő után már minden találat nyerő volt, mert megtaláltam azt a két igazit, akikhez mindig visszatérhetek. Az egyiknél minden benne van, orállal indítunk, aztán teljes erőbedobással, hátulról megbaszom. Általában ez a koreográfia, hátulról sokkal erotikusabb. A másiknál a visszatartott ejakuláció, a masszázs finomsága a vonzó. Az elsőnél, aki natúr franciával kezd, aztán mindent bele, a rutin érződik, ez okoz némi hiányérzetet. Ezt pótolja a masszázs, ahol a lány teljes odaadással van jelen, minden szaktudását beleadja a hosszan tartó, kéjes élvezetekbe. De amíg eljutottam eddig, csalódások is értek bőven. Az ezt megelőző alkalmakról azt mondhatom, a fizetett akciókból 6 csalódás, 4 ami éppen elfogadható, de semmi különös, 2 az ami telitalálat. Na ekkor kell úgy dönteni, hogy ennél a kettőnél maradok, nem kísérletezem tovább, hanem abban gondolkodom, ami nekem a legjobban hasonlított a legjobb barátnőm által nyújtott örömökre. Akkor a pénzemnél vagyok, nagyon is. Mert a fásult, „legyünkmártúlazegészen” szexen nincs mit szeretni, az átejtések változatos formái várnak e tartományban, s bizony itt nem érvényesül a kezdők szerencséje elv. Bár akad, akit elsőre is kedvesen fogadnak, a tapasztalatlanabb érdeklődőt olyan sablonszövegekkel etetik, hogy „éppen megvan, édes, nem baj, ha számba veszlek,” aztán lesz belőle egy rossz francia, vagy „sietek, és elég nehéz felállítani a farkad,” aztán gyömöszöli, rázza a faszod, míg el nem mész, ami az erőlködés miatt rendszerint bekövetkezik. Szóval vannak, akik rémálom-melóként fogják fel és minél előbb meg akarnak szabadulni tőled. Ezekhez nem érdemes visszatérni, azt a pénzt bebuktad és ennyi. De nem érdemes belőle azt az általános következtetést levonni, hogy ilyen ez az ipar. Nem ilyen az egész ipar, vannak lelkes mesterei a szakmának, akik ügyelnek arra, hogy az emberek a kedvességük emlékével távozzanak, vigyáznak a hírnevükre, gondolnak a visszatérő vendégekre, az elégedett kuncsaftokra. Hiszen ezek az emberek azért gürcölnek, hogy a lánynál vendégeskedve egy nagyon szép élménnyel legyenek gazdagabbak, és valószínűleg hosszú évek óta ezek a napok jelentik szürke napjaikban a fényt, ezeknek az élményeknek a segítségével görgetik tovább a sziklát, építik tovább a kapitalizmust. Erre gyűjtenek, ezért állítják élére a forintot. Aki ezt megérti, az okos nő és jó szolgáltató. Sokan fogják jó emlékezetükben megőrizni, s talán nagyobb dicsfény övezi őket az emlékezet kútjában, mint néhány feleséget. Persze nem fog senki a végrendeletében rendelkezni egy kurváról, de mielőtt lecsukná a szemét, lehet, ő jelenik meg előtte utoljára.
- Ez nagyon szép gondolat volt, Tilinkó – bólogattam. – Mintha csak magam mondtam volna. De mégiscsak arra kellene törekednie az emberfiának, hogy becsületesen próbáljon szerezni magának párt, nem?
- Alapesetben igen. Én is próbálok szerezni magamnak egy rendes lányt, hisz én is tudom, mit tartanak normálisnak. De te is tudod, milyen a társkereső oldalak hatékonysága. Azt mondanám, a netes társkeresés olyan, mint az aranymosás, a kurvázás pedig olyan, mintha egy jó bejárónőt keresnél magadnak. Vajon melyiknél van nagyobb esélye annak, hogy sikeres leszel?
Tilinkó ezen az estén - rendes szokása szerint – hamarabb lépett le a Vörös Kolibriból. Ketten maradtunk, Robi és én, elszánt filozopterek, akik hajnalig is képesek vitatkozni egy-egy aktuális témán. Arra gondoltunk, mégis csak nyomor az, amibe kényszerül az az ember, aki hivatásoshoz fordul. Nyomor ez a javából, nyomor, de nekünk való nyomor. Nem igazi nyomor az, amibe a társadalom kényszerít. Csak egy ésszerű választás, amivel rövid időre kiemeljük magunkat a malmok poklából.
