Szerelemfüggők (erotikus regény) 38. rész

Túl sokat hallgattam az individualista dumát; az az ő baja, mit foglalkozol vele, túl sokszor ismételték, az csak egy másik ember, ne törődj vele, hogy végül én is bevettem a maszlagot. A tudatalattimba lopódzott, s végül nem is kúszhatott más a nyelvemre, csak ez. Ma már tudom, mi az igazság, de ehhez sok csalódást meg kellett érnem és nem csak a magánéletemben.

Bár egészen biztosan hozzájárult, végül nem emiatt zárult le hamarosan a kapcsolatunk. Utolsó levelében mutatott rá a különbségekre, s némi veszteség miatti bosszankodás után helyt adtam érveinek. Csak azt sajnáltam, hogy háromszor tettem magamévá és nem többször ezen a hétvégén. Este ugyanis még ágynak döntöttem, - talán ebből is látszik, hogy felháborodása mögött nem volt igazi érzelem – de vasárnap már nem.

A levélből kiderül, ami itthon és a helyes életvitelt követő polgári magatartásnak számított, az jelentette köztünk az erős különbséget. Levelét változtatás nélkül adom közre, ahogy eddig is tettem:

Szia Marci,

Nem tudok most neked magyar karakterekkel irni, de remelem, azert ki tudod olvasni, meg ilyesmi.

En a hetvegen nagyon hamar eldontottem azt, hogy elmegyek a baratokkal egy motoros talalkozora. Megkerdeztek, aztan azt mondtam, hogy megyek, bepakoltam es elmentem.

Nagyon jo volt. Rengeteg regi ismerossel talalkoztam, es a hangulat is a kedvemre valo volt.

Az ejjel jottem haza. Egy oracskat lefekudtem, de nem tudtam aludni, majd kesobb leszek nagyon faradt.Es ez a hetem lesz a leg nehezebb, mar elore utalom. Nem tortent velem olyan dolog, ami egetrengeto lenne, olyan elmenyeket szereztem csak, amit aterezni jo, de nem lehet szavakban visszaadni. :-)

A lenyeg az, hogy olyan emberek kozott voltam, akik hasonloan gondolkodnak mint en, es tudod, az en motormaniam z mar a csucs. Ezert is gondoltam azt, hogy a mi erdeklodesi korunk, minden soha nem lenne ugyanaz, neked fontos az iras meg a filozófia, ami engem kevesbe mozgat meg, nekem meg itt vannak teljesen ellentetes dolgok. Es igazan nem tudnank egymas hobbijat elvezni soha, ezert mondtam, amikor mondtam, hogy baratilag levelezzunk, es azt, amit most megint mondok, hogy ennel tobbre ne szamits. Nem tudok tobbet adni neked, meg akkor sem, ha nagyon akarom, es akartam, de eroltetni nem lehet. ez nem miattad van, vagy a te gondolkozasmodod miatt. Egyszeruen csak nem lehet ezeket osszeegyeztetni. Szerintem eselyunk csak arra van, hogy ilyen ismerosi, barati szinten beszelgessunk, bar ez neked nem jo. De ennel tobbet tenyleg nem tudok felajanlani. Sajnalom, es ez ugy latom nem ido kerdese nalam. Valaszoltam a regebbi kerdesedre, hogy lasd mit is gondolok. Az oszintesegert ne haragudj, en mindig orulok annak, ha valaki ezt igy megmondja nekem.

Udv. Melinda

Nem minden erdélyi történet végződik jól. Habár az erdélyi lányokról azt tartják, melegszívűek és belátók, nem állnak elő meredek követelésekkel, akadnak kivételek. Réka, akiért 2008 nyarán kikóboroltam Kolozsvárra, nem állt elő nyíltan kemény anyagi elvárásokkal, de gyorsan meglépett, mihelyt úgy látta, nem éri el a kívánt célt.

Címét, elérhetőségét egy fizetős társkereső cégtől kértem ki. Értelmes nőnek látszott, németet tanított a kolozsvári egyetemen. (Azóta Pesten van.) Szép arcát előnyösen emelte ki az erős sminkkel, amellyel egyáltalán nem spórolt. Intellektuális témákról váltottunk levelet, hangneme udvarias, kedveskedő és kissé távolságtartó volt. 2008 júliusában elindultam Kolozsvárra, egy olcsó kollégiumban foglaltam szállást egy hétre. A Mátyás téren találkoztunk minden reggel, hogy bebarangoljuk a várost. Kolozsvár hangulatos magyar kocsmáival, Kós Károlyos építészetével, barátságos utcáival kizökkentett a mindennapi magyar valóságból. Megint boldognak érezhettem magam és elememben voltam az udvarlásban is. Már a második nap csókolództunk, ez talán eddigi pályafutásom ismeretében megmosolyogtatónak tűnik, mégis eredményként könyvelhettem el, hisz az erdélyi lányok nagy része konzervatívnak és erkölcsösnek szereti láttatni magát. Azt hittem, az utolsó napon a meleg öl révébe hajózhatok, de nem így történt. Ehelyett megtudtam élete sötét nagy titkát.

Az ősbűn, mely kimozdította Réka családját az ataraxia állapotából, a nagyváros démonikus vonzásából eredt. Szülei elkövették azt a hibát, amely lányukat is csak nem reménytelen helyzetbe taszította.

- Elmesélem azt, amit eddig csak kevés emberrel osztottam meg, a bukásunk történetét – kezdte történetét nagy sóhajjal a székely szépség – Igazából Kolozsvárra vágytunk, arra, hogy Sepsiszentgyörgyről elköltözve más környezetbe kerüljünk. Szüleim maguknak jobb állást, nekem pedig jobb iskolákat akartak keresni. Meghirdettük a házunkat, a hozzá tartozó kertet, és jöttek is az érdeklődők. Először egy olasz jött, de kicsinek találta a kertet, „una piccolo,” mondta és elállt az üzlettől. Néhány román ember is érkezett, de sokallták a vételárat. A komoly vevő mindenbe beleegyezett, de kikötötte, hogy részletekben tud csak fizetni, és a szerződés megkötésénél az első részletet fogja teljesíteni. Ez a ház és a telek egyharmada volt. Megkötöttük a szerződést, de úgy, hogy az egyharmadot három hónapon belül, a többit később kell kifizetni. Ennek megfelelően megkaptuk az összeg egyharmadát, magyar pénzben egymillió forintot a megadott határidőre. De ekkor már a bennfentesek tudták, hogy a lej zuhanni fog. Már a kormány is gondolkodott az átváltásról, persze nekünk fogalmunk sem volt arról, hogy új lejt készülnek bevezetni, s hogy a régi lejből levágnak három nullát. Az erre vonatkozó tervek már az asztalra kerültek. Eltelt egy fél év, de a vevő még mindig halogatta a fizetést. Végül elérkezett az új lej bevezetésének a napja, amit az a csaló már annyira várt. A lej végéből levágtak három nullát és az összeg annyira lecsökkent, hogy szinte nem is volt érdemes kikérni. A jogi eljárás során a szélhámos kibújt a fizetés alól. Mivel ő tudott a kormány terveiről, mi pedig nem, lépéselőnyben volt. A házunk értékének kétharmadát elvesztettük, a megmaradt összegből semmit sem tudtunk vásárolni, se Kolozsváron, se máshol. Megjött a végzés, hogy költözzünk ki a házból. Emlékszem, erősen esett, kirakták az udvarra a holmijainkat, nekem kellett vigyázni rá, ott álltam a zuhogó esőben, rettentően lehangoló élmény volt. Sokszor jut eszembe ma is ez a jelenet, olyankor elkeseredem, szomorú vagyok, vagy egyenest depresszióba esem. Miközben az a csaló meg éli a világát!

- És a jelenlegi lakásotok? – kérdeztem.

- Albérlet – bólintott idegesen Réka.

Akkor még abban a naiv hitben éltem, hogy a nálunk gyakran lesajnálóan emlegetett

Romániában történhet hasonló, a mi jogállamunkban nem. A devizahitelesek válsága azonban vészesen közeledett, ám arról meg én nem tudtam. 2008 őszétől, az összeomlástól csak néhány hónap választott el. S nálunk a bankok töltötték be a hiszékeny tízezrek sorsát, amire másutt szélhámosok „vállalkoztak.”