Darth Vader és a hiteligénylés

A bantha csordák békésen legelésztek a lenyugvó napok alatt, amikor a sötét erő ura elindult a Tatuin drive-on Mos Eisley felé. Fekete keze fekete zsebe mélyére tévedt. De amit ott talált, az bizony kevés volt egy háborúhoz.
- Ejnye! A mindenségit! Hát, csak be kell térni a Bank of Tatuinba! - mondta, és lássatok csodát, így is tett!
A dzsava ügyintéző széles mosollyal várta íróasztala mögött.
- Hitelt szeretnék felvenni! - mondta Darth.
- VAN! Most kezes és fedezet nélkül is igényelhető azonnal! Akár 6.000.000 galaktikus kredit 1 nap alatt! Akciós THM:16,0-20,7%, extra kamatkedvezménnyel. Buckalakó klubkártyával további kedvezményekben részesülhet, ha most kiváltja.

- Jöhet!
- Egy személyigazolványt szeretnék kérni.
- Nincs...
- Útlevél?
- Az sincs...
- … sosem járt még külföldön?
- Dehogynem, de nem emlékszem, hogy bárhol is kérték volna...
- Hát akkor nem tudok segíteni – csapta össze az épphogy csak kinyitott holomappát az ügyintéző.
Darth eltöprengett, majd így szólt:
- És egy saját tulajdonú, tehermentes Halálcsillagra felvehetek jelzálogot?
- Az ingatlan paraméterei?
- Alig használt, de a külső burkolat a mikrometeoritok miatt felújítandó, összkomfortos, 200 fürdőszobával és nagy konyhával, fűtésbe integrált lézerkandallóval és körpanorámával.
- Rendben, ez jól hangzik. Személyit kérek.
- Mondom, hogy nincs! - gurult be Darth, majd előrántotta lézerkardját, hogy több szó ne essék!

Bon Jovi és a sörösdoboz, meg a bölcs róka

A népszerű, de már kissé öregedő zenész, egy derűs szerdai próbaszünetben öles léptekkel haladt előre szilárd testével a Százholdas Pagonyban, amikor lám-lám, nicsak, belebotlott egy üres sörösdobozba.
- Vajon kié lehet ez a sörösdoboz? - morfondírozott magában. - Megyek, utána nézek.
Azzal a népszerű, de már kissé öregedő zenész fogta a dobozt, s tarisznyájába rejtette.
Épp útba esett Miklós, a bölcs és beszélő fa.
- Miki, Miki, mondd csak, nem te hagytad el ezt a sörösdobozt?
A fa nem felelt. Ma nem volt beszédes kedvében.
A Jovi erre vállat vont és odébb állt.
Épp szembe ügetett vele Kristóf, a beszélő és bölcs nyuszi.
- Kristóf, bocs, hogy ügetés közben zavarlak, de ez a sörösdoboz nem a tied-e?
- Az enyém ugyan nem! – feleli a nyúl – Vidd a f*szba innen!!!

- Azt hittem, a tied.

- Igeeen? Te csak ne asszociálj az én kontómra! – mondta a mérges nyúl, azzal csípőre tett kézzel tovább ügetett mérgesen.

Jovi éppen megérkezett Dezső, a bölcs róka lyukához. Amikor belépett, odabent a beszélő állat sztoikusan szurkálta a kandallót.
- Egy szót se! - előzte meg a kérdést a róka, aki gondolatolvasó is volt többek között. - Elmesélek egy történetet. A múlt héten, egy derűs szerda reggelen, egy amúgy rovarevő holló, egy szép sajttal a csőrében telepedett ide-e, egy közeli természetes faágra. Csúnyán incselkedett velem. Mire én, a húsevő róka, mégis összebalhéztam vele egy tejterméken, amit mindketten utálunk.

- És hol itt a reám vonatkozó tanulság? - kérdezte Bon.

- Sehol – felelte a bölcs róka, azzal felfalta a népszerű, de már kissé öregedő zenészt.

Ricsi, a szerfelett gonosz kisfiú

Ricsi, a gonosz kisfiú, már elég régóta szúrta a szemét az osztályban mindenkinek, többnyire körzővel. Alaposan kivesézett mindenkit, többnyire puszta kézzel! Senki nem merte feljelenteni se az ofőnél, se az igazgatónál, mert jól tudták, hogy Ricsi apukája gazdag és befolyásos magyar maffiózó, hun-gengszter. Az osztályban mindössze egyetlen gyerek maradt, akit még nem alázott le, a Tóth Mikit. Na, egy derűs szerdai nagyszünetben elé is toppant és leszedte az arcát. Az arctalan Miki volt az utolsó csepp, mert őt mindenki kedvelte, a lányok is, akik nem fogadták jól a kisfiúi szépség ilyetén radikális pusztulását. A gyerekek önkezükbe vették az önbíráskodás vasöklét és cselekedtek: egy derűs csütörtöki nagyszünetben összefogtak és megfőzték a kicsi Ricsit a vécében. - Majd a gazdag papám kicsinál bennetek ! - ezek voltak az utolsó szavai, de a gazdag papa nem csinált ki senkit, ugyanis bokros maffia teendői még aznap összenyomták.

Ricsi még ma is élne, ha rendes ember... De jobb, hogy nem él, hiszen csak a gonosz papája selejtes reprodukciója lett volna, ha felcseperedik, olyanból pedig van már itthon elég.

A pék és a pók

Egy derűs szerda este a profi focista pékhez bekopogtat az egyáltalán nem profi focista 8 lábú dölyföspók:

- Pék, pék, taníts meg focizni!
- Ejnye, te a bolondját járatod velem, annyi szent! Hiszen nincs is neked való kicsi labda, hacsak nem gyúr neked valaki alufóliából, de én nem fogok.

- Azért szeretnék megtanulni focizni, mert a foci egy életérzés!
- ...Az ne zavarjon, hogy a várható élettartamod mindössze 80-150 nap. Nincs időd az amatőr ligából a középligába feljönni! Nem beszélve arról, hogy egy ilyen védtelen kis jószágnak, mint te, igen veszélyes a foci, hisz könnyen rátapad a labdára. Meg a sok baleset! Megfigyelted, hogy a meccsek végén valaki mindig fáj vagy vérzik? A foci cseppet sem biztonságos tértartalom neked. A másik pedig a logikátlanság: gondold végig, ott van egy csomó ember akik mind egyetlen labdáért veszekednek. Miért nem adnak mindegyiknek egyet-egyet, és akkor nyugi lesz... Hülyeség.
- Tudod mit, pék? Inkább mégse taníts meg focizni – mondta a pók, s még aznap más hobbi után nézett, amit viszonylag 80-150 nap alatt teljes egészében meg tud élni.

Zoli, a zombi

Zoli már elég régóta halott volt, de megpróbált ezzel együtt élni. Azért szerette az emberi agyat - melyhez némi fejtörés után hozzá is jutott - mert miközben csócsálta, az elhunyt összes emlékét megkapta, melyek LSD-s élményként futottak szét mámorítóan abban a rohadt testében. Nem tudta pontosan mióta zombi, nem maradt sok emléke, aludni nem tudott, nem volt mit a szemére hunyni, egész élete egy végtelen nap, melyben ködösen bolyong. Szeretett másokon rágódni.

Amíg élt, maga is félt az olyanoktól, mint most ő.
Reménytelenül várta a megváltó valódi halált, ami fordulópontot jelentene halott életében, s ez hamarosan be is következett.

Egy derűs szerda reggel Zolit fejbe lőtték. Halottnak tetette magát, de nem direkt.

Másodszor is elhunyt, de ezúttal úgyis maradt.
A Zolit lelövő zombivadász - akit szintén Zolinak hívtak véletlenül, de ez mindegy – kihúzta magát és fennhangon azt mondta:
- Látjátok, feleim, mik vagyunk? Halott hús, ami néha él, ezek vagyunk. Van e különbség zombi és ember közt? Mindegy is. De egyet ne feledj: ha egy szerettedet megharapják a zombik, akkor jobb azonnal egy hegyes tárggyal fejbe szúrni, mert rövidesen úgyis átváltozik, túl késő, ne tököljetek... Jobb lőni fejbe, vagy egy hegyes puskával szembeszúrni, hogy takarékoskodj a lőszerrel... mert szerettedet hiába szeretted, ő már nem ugyanaz. Ha megharap, ne harapd vissza. Az hülyeség...
Azzal Zoli, a zombivadász, felkerekedett és meg sem állt.

Jó éjszakát, gyermekek !

Előkészületben:

Batman megmenti a karácsonyt:
Gotham kedvenc fekete mesehőse fehérbe öltözik az ünnepekre és így igen könnyű célponttá válik. Ez idő alatt Joker, a gonosz bűnöző, aláaknázza a polgármesteri hivatal előtt álló óriási karácsonyfát, miközben nyugtalanító mosolya egyre szélesedik.

Micimackó és az elveszett frigyláda:
A Százholdas Pagonyban elvadultan élő plüssállat éppen egy vadkecske széttépett romjain lakmározik, amikor egy eltévedt Mission: impossible-ös laptoptól olyan küldetést kap, amely A. nem érdekli, B. túl bonyolult különleges elméjének. A dolgon senki se nyer...

Hugh Hefner vs. Pókember:

A feszülős lycra ruhás tinihős meghívást kap a playboykirály szexvillájába. Nem tudni, mi történik odabent, de Spiderman másnap rászokik a dohányzásra és kerüli a nyilvánosságot.

Szex és New York és a szomorú androidok (verses mese Philip K. Dick regénye nyomán): Az emberi jogokkal és érzelmekkel felruházott dögös férfirobotokat tisztességtelen ajánlatokkal bombázzák a belvárosban fehér bort vedelő, felbúgatott negyvenes szinglik. A kan-androidok képtelenek feldolgozni és megérteni az emberi nők logikáját, ezért sorban kipukkadnak.