AZ ÍLION FÖLDRAJZI, BIOLÓGIAI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI LEÍRÁSA

A TÜNDÉRALKATÚAK JÓTÉT CSÚCSRAGADOZÓIRÚL

Ebben a fejezetben megesmérhetjük az amazonok és a valkűrök lakhelyét, társadalmi viszonyait és viselt dolgait vagyis cselekedeteiket; hogyan élnek, szeretkeznek, háborúznak (a végső harc kezdetének rövid krónikája) avagy miként öltöznek és e helyt a tündérfajúak nagy ritkán és nagy sokára bekövetkező túlvilági halála utáni lehetőségeire is fény derülend

AZ AMAZONOKRÓL

Most penig, hadd beszéllek végre fiam, az I-es asztrálfokozatúak családja, tündéralkatúak fajának legelrettenthetetlenebb, legmegvesztegethetetlenebb, egyben dámaian legdelnőibb alfajáról az amazonok nemzetségéről, lakhelyük az Ílion két holdja közül az egyik, a Themiszküra nevezetű. Azt tudni kell fiam, hogy a Themiszküra, meg az a másik, a Folkvang eredetileg az Olümposz óriásbolygó holdjai voltak, csak mikor az a nagyon gigantikus planéta visszavonult, nem volt hajlandó tovább Asztrállakában asztrál-fizikálisan; érzékelhetően, tapinthatóan jelen lenni, ez a szomszédos, kisebb de szintúgy óriásbolygó Ílion gravitációs hatalmánál fogva befogta őket. A Themiszkürára soha nem tette be lábát daimóniai sisera-had – persze más ellenség se – szárazföldi intervenciót nem kockáztattak a birodalmiak a vélhető súlyos numen- energia- és időveszteség miatt az amazonok ádáz ellenállásából kifolyólag. / A humánamortizálódást, azt számításba se vették fiam, azért nem is említettem egy-két sorral föllebb, emberből, közkatonából volt nékik ölég, gondolok itt a nem túlzottan gyors reagálású egységre valló észjárású shambol parancsra-tettem fasírozókra, (merthogy fasírozottat csinálnak az ellenből) és a gyilkoláson, evésen, párzáson kívül minden másra képtelenített leloy közvitézségre, őket a daimonai vezérkar fogyóeszközként tartja számon. / A blitzkriegi lerohanáshoz viszont túl szemfülesek voltak e harci hölgyek állandóan csatákon s holdjuk-hazájuk védelmén járatták szép eszüket, űrhajógyűrűt, vesztegzárat meg nem kívántak a Themiszküra köré keríteni, mégis csak egy vacak holdról van szó, sajnálták az értékes lézert és a főtiszti anyagot beléfeccölni. Végülis megmondotta a vezérkar; a fejétől bűzlik a hal, ha bévesszük Íliont az anyabolygót és gigapoliszát, Attalothot a holdjai és azok kolóniái is a miéink lesznek, mert a másik holdról, a Folkvangról is hasonlóan vélekedtek. Bizony fiam, jól mondották, az amazonok voltak a leglelkesebb, legodaadóbb, legállhatatosabb, legelszántabb segítői Attaloth aranypolgárainak, egész népük személyesen részt vett, a bolygó- és városhon védelmében méghozzá regulárisan, így ha a végtelen magasságú város elesik, ők is rajtavesztenek. Nem csoda hát, hogy ők tartották Therszebasz királyban a lelket. Eleinte csak az egyik legvitézebb és leggyönyörűbb amazonon, Pentheszileia hercegnőn és előcsapatán keresztül, aki e kis sereggel már akkor Attalothba érkezett, amikor a daimóniaiak még csak a szomszédos Butélia-gömbhalmazt kezdték szuttyongatni, ami ugye shagay gyarmat volt. Később az Ílion köré vont űrhajó-blokád pusztulása után már az egész amazon nép akadály nélkül szállhatott rendkívül formás és áramvonalas űrhajóival a zöld bolygóra, hogy ott szállást és jótékony megszállást keresve a végeláthatatlan magasságú várost Attalohot és uralkodóját Therszebasz királyt harci erejével, vitézségével támogassa. Mivelhogy az agresszori űrflotta-kupola fennállása idején a Themiszkürán maradt amazonok leányformájú középtávú személyi reppentyűikkel, (ugye mondottam, hogy nagyon formásak) – melyeknek bejárata a lábuk köziben vala fiam, – a birodalmi űrhajógyűrűt legföllebb ha, csak kívülrűl tudták veszélyeztetni (minthogy azon áthatolni nem bírtak az Íion felszíne felé) nyilvánvalóan oly intenzitással, mint kisegér a hím oroszlánt, mint köhögő bolha a mammutmatriarchát. Mindenesetre Pentheszileia és asszonyemberei megerősítették Therszebasz királynak tett hűségesküjüket és testőrként szolgáltak néki. Azt kérdezed fiam, hogy az asztrálisan feljebb álló amazonok, miért fogadták el Attaloth felsőbbségét? Tudniillik meg voltak róla győződve fiam, hogy az óriás, szőke thaorok az égilakók választottai, mivel városuk piramidális védőpajzsa energiáját közvetlenül a Theo-riába visszavonult olümposziaktól nyeri. (Mellesleg megjegyzem, ezért szívesen is választották a thaorok köréből a szokásos évi „tenyészbikájukat”, mert ugye ők csak nőkből állanak.) Így potenciálisan bármikor kapcsolatba léphetnek velük, – mármint a thaorok a halhatatlanokkal – csak a kellő időt, az üdvöset, a kairoszt kell kivárniuk. Az amazonok pedig az olümposziakkal való közvetlen kommunikáció lehetőségét azért tartották szerfölött rendkívülinek, egyenesen irigylésre méltónak, mert idáig még senki nem jutott el az elsődkor eltelte óta, még ők sem, sőt a milóiak sem, pedig mindkét alfaj családfája gyökerét a nemmúlóktól eredezteti. Fájdalom, a helyzet meg csak cefettül súlyosbodott a daimón epocha istentagadásra kényszerítő törvényei óta, ugye az ezt igazoló leggyalázatosabb skandallum: milói istenek, háromnegyedistenek, félistenek; istenivadékok, akik a Geröyk nevet viselik, az istentagadó Daimóniai birodalom szolgálatában. Ennélfogva a közteslét szüntelen imái, tömeges áldozatai híján az istenek szép lassan legyöngültek, elvérszegényedtek arra sem volt erejük, hogy látszanak Asztrállakában, ilyesformán halványodtak át Olümposz bolygóstul és egyebestül Theó-riába, a láthatatlan dimenzióba, ezt a hiányt pótlandó is hozták létre a tündérrendű tündék a háborúsan semleges Doxopoliszt és benne az istenekkel való találkozás felülmúlhatatlan boldogságát helyettesítő Valhalla-Szvarga-Olümposz-Avalon hüperszomatikus mennyek meterséges műbolygónégyességét.

Hallom fiam, egy másik ki nem mondott kérdésedet is. Azt kérded, hogy miként kezdődött… Miként kezdődött az ostrom, a Nagy Ostrom, Attaloth ostroma, a lokák és dimenziók háborúja, Ílion űrhajó-blokád alá vétele. Egyáltalán a sáhin (emlékezz fiam, egyfajta nagyvezír) hogy ejthetett oly megszámlálhatatlan sokaságú foglyot, – miként Brünhilda látta a megláncolt sereget két gyönyörű szemével a Magister e nagyvezíre diadalmenetében Gabbal E’kr Firaz légi gördeszkájáról lepillantva, az Űrgárdafőtisztképző bejárata előtt, tudod, mikor készült vala beiratkozni – ha a háború első szakaszában nem indítottak totális szárazföldi offenzívát. Bolygófelszínre szállást, teljes megszállást, nem kezdeményeztek közvetlen háborút, test-test elleni harcokat, hanem tekintélyes távolságból, az égből, az űrhajógyűrűből zúdították lézer és egyéb lövegeik záporát Attalothra.

Fiam, egy ünneppel kezdődött, az egyik legszentebbel, a Főistenek Geröykben való egyesülésének szent napjával. Iltert főpap épp a legszentségesebbet készült bemutatni az Egyesült Főisteneknek Attaloth monumentális főterén. A szertartás a következőképpen szok’ zajlani: a főpap Therszebasz király android-mását – ki az uralkodót helyettesíti, aki viszontag népét és szövetségeseit képviseli – egy úgynevezett Phaetón-szekérrel, – erre a műveletre specializálódott szputnyik – rendszerük óriás napjába löveti, hogy egy végső lángolásban egyesüljön a Casa- és szupernova közti nagyságrendű (mondtam, hogy csillagok körében is gigantikus) gázos, hidrogénes-héliumos tűzgömbbel. Az eleven, anyagtalan szellemmé való emésztődés eme nagy kilövésére, – mely a Geröykben való egyesülés analógiája – s az azt követő autodaféra Attaloth, Therszebasz és a thaorok minden szövetségese hivatalos volt. Shegagok, xunghuk, xhinték, nimfák, amazonok, valkűrök, küklópszok, hekatonkheirek, tehát dugig volt a tér lepényhallá préselődött ünneplőkkel, úgy százezres nagyságrendben, mikor a magáról megfeledkezett ünneplő sereglet fölött egy Appenin-félsziget nagyságú daimoniai birodalmi cirkáló jelent meg s a tömegbe vetette graviton-hálóját, így azon a szent napon a sahin vezérhajójába 95000 humanoid szövetségest halászott be gravitációs gyalomja erejével, köztük Pentheszileia harcos királylányt és Ekhersztesz trónörököst. Az attalothi őrség (köztük Penteszileia asszonyemberei is) sajnos későn ocsúdtak föl, a pajzsot a nagy foglyul ejtés, ama halálos halászat után tudták csak aktiválni. Akkor a sahin felszólította Therszebász királyt, adja fel a várost, a bolygót, a holdakat, mert különben dühbe jönnek és kivégzik a kilencvenötezer különböző fajtájú, rendű és rangú, behálózott, űrcirkálótestbe szippantott férfit és nőt köztük a fiával, Ekhersztesz trónörökössel. Therszebasz király pediglen nem engedett. Bízott a Geröyk főistenekben és az istenekben, ez különösen csípte az istentagadó daimóniaiak szemit, nyomban cselekedtek, megszállták a csillagközi környéket I-es számú űrflottájukkal, s űrhajógyűrűbe fogták az Íliont, lőtték a városhegyet, amíg le nem szakadtak, mint tudod, de a város erős, isteni pajzsa meg nem rendült. A sahin, pedig elviharzott Appenin-félsziget nagyságú vezérűrhajójával, daimóniai, foglyos diadalmenetet tartani.

De kimaradt eddigi amazonos mondandómból egy nagyon hálás és a priori téma, amolyan még éltes férfiúnyálat is csorgató: mégpedig eme harci hölgyek külleme, hát fiam, most sort kerítünk rá. Azt rögvest le kell szögeznem, hogy az amazonok rendkívül szépek és kemények; nagy szál, nyúlánk, magos, deli nők különösen arányos, izmos testtel s tagokkal, nem túl nagy de formás, előre álló mellekkel, rácsapni, belecsípni való feszes, domború tomporral. De ezeket a tomporműveleteket a legtöbb esetben a férfinép csak élete árán teheti meg. Hajuk általában sötét; fekete, vagy sötétbarna, de akad köztük egészen világos- vagy gesztenye-, elvétve szőke is főleg az újabb nemzedékben, ugye a thaor tenyészbikák, de nem kell félni ezen utódok nem lettek két és fél méteresek, a legnagyobbak is közülük maximum 190 centisek, az amazon gén szerencsére recesszívebb. Szemük színe nagy általánosságban tulajdonképp barna vagy kökényfekete, ám előfordul zöld is, de fehér-holló-ritkán még kék is. Hosszú hajukat kibontva hordják, ám a fejükre szorított homlokpánt megakadályozza, hogy a hadi műveletek precíz kivitelezését csorbítandó egy rakoncátlan tincs is a szemükbe hulljon. Kebleiket szilárd bőrmellvért védi az illetéktelen kardcsapásoktól és lándzsaszúrásoktól, de ez egy nagyon keskenyke vértezet, ugyanis válluk, mellkasuk többi része, kocka- meg radiátorhasuk természetesen karjuk is, teljesen csupasz. Lenge öltözékben jóval iramosabbak-rohamosabbak, bizony az amazoni szuperszilaj mozdulatoknál, expressz gyorsulásoknál, nyílsebességeknél már ennyi is nagyon számít. Ha már itt tartunk a mellyek védelminél fiam, egy súlyos téveszmét el kell gyorsan oszlatnom, méghozzá azt, hogy az amazonok eltávolítják, leégetik süldőlány korukban a jobb mellüket, úgymond a nyilazás, a dárdahajítás megkönnyítése végett, hát fiam több félkarú vagy féllábú amazon lézeng e széles túlvilágon, a közteslétben, mint félmellű. Hosszú, egyenes kardjukat a hátukon viselik, mint más fegyvernemek a tegezt, egy hatalmas hüvelyben, minőt persze egy széles bőrszíj erősít a törzsükhöz. Jobb kezükben csatabárd, melyet bármikor övükbe dughatnak, mert karcsú derekukat öv fogja körül, baljukon könnyű pajzs. Alsóruházatuk pedig egy szinte csak a combjuk felső végit fedő bőrtunika, lábukon szárközépig érő telitalpú bőrcsizma. Övük bal oldalán egy jókora pisztolytáskában régebbi típusú lézer maroklőfegyver lóg, hogy ne fityegjen, egy a „csúzli”-tok alsó feléhez szegecselt szíj van a combjuk köré tekerve, méghozzá oly derekasan, hogy belevág a vastag, íves húsba.

Így fest egy hopplita, egy nehézgyalogos. A könnyűgyalogos amazon haja hátul varkocsba van fogva, teljesen meztelen, a már fennebb említett könnyedebb mozgást vagyishát a szélvész gyorsaságot segítendő e másvilág már csak ilyen, fiam, csak egy lábszárközépig érő saru van a lábán, hátára függesztve hosszú, egyenes kardja és íja, vállán átvetve tegze nyilakkal, bal combjára körkörösen pisztolytáskája szíjazva, melyben régebbi típusú lézer sorozatvető fegyver, jobbjában lándzsa. E fegyvernemben általában az új generációs amazonok vitézkednek, kik gyakran thaoriták (thaor férfiakkal lefolytatott nász következményei) ezért világosabb színkomplexiójúak, még magosabbak. A rangidős amazonnak is külön viselete van, gyakran ezt öltheti fel a harcképes, de maradandó sérülést szenvedő is kárpótlásul és elismerésül, de ez nem törvény. Fején ékes, aranyozott fémdiadém, haja hátra fogva, de kiengedve, nem copfba kötve, olykor feltűzve. Felsőteste pőre, ám vállait, kulcs- és szegycsontja környékit egész az emlők sarjadzásáig aranyozott bronz melldísz ékíti. Mellbimbóit apró kis szúró alkalmatosságok fedik, felkarjuk egy részét fémtüskékkel ellátott bőr borítja, lábukat szűk, épphogy a térd alá érő bőr- vagy sodronyszoknya illetve onnan lefelé jó lábvért védi, annak felületin pedig, szúrós kiszögellések vagynak, lábfejük pucír. Jobbjukban dárda, baljukon nagy, a váll és a térd közti felületet oltalmazni kész, kerek pajzs. Övükben tőr és csatabárd, no mög szépkidolgozású nemeztasakban közép hatótávolságú lézer ökörszem, azaz pisztolforma raketta. Végezetül a lovassági amazon pedig, úgy öltözik, mint a nehéz gyalogos csak hátán íjat és nyilakkal teli tegezt visel és oldalán a kardot, de rövidebbet, övében tőrt és csatabárdot. Természetesen nékik is fölül övükre, alul combjukra erősített pisztolytáska nyújzózik bal oldalukon, benne a jó öreg régi típusú lézer maroklőfegyverrel. A nehézgyalogosok a nagyon nehéz ütközetben, hajpánt helyett sisakot hordanak, a könnyűgyalogosok és a lovasok gyakorta, a rangidősek szinte sose.