Kiskapitalista kalauz / szócikkek

Népkrém. Lovagi küzdelmek nyeregben maradt része: hab a tornán.

A feudalizmus korában (nem tudjuk, meddig tartott) úgy határozták meg: azok az emberek, akik az éppen aktuális király nevében fegyvert fogtak. Ma is így fest a helyzet.

Werbőczy, Horthy és Kádár Apró Dögei szavatolták folyamatosan a saját magyar ~ uralmát. Kiskapitalista Világunkban a nép nem ismerheti meg ~-jét, mert az nem tárgyal vele.

Így képviselőiket, a politikusokat láthatjuk csupán. Emlékezhetünk rá; egy Széchenyi, egy Kossuth, egy Kölcsey látta el az ~ képviseletét. Vagy nem emlékezhetünk rá: ez esetben komolyan vesszük a maiakat. Felidézhetjük a reformkori országgyűléseket, amikor arisztokratáink és nemeseink az ~-hez nem tartozó honfitársaikért akartak és tudtak tenni. Akár saját érdekeik ellen. De félre a sanda célzásokkal! Maradjunk csak az elit jelszavainál.

A reformkorban : ”A nép javáért!” A dualizmus alatt: „A nyugalomért!” Horthy alatt: „Mindent vissza!” Kádár alatt: „Mi is lopunk, ti is lophattok!” Mindig Más alatt: „Csak az ~ lophat!” (Nem szeretjük a konkurenciát!)

Az elit főnév ellentéte az ALJA. Az ALJA aljabéli szokásokat vesz fel, és gettólakó, mint én. Szegény és hitehagyott. Állandóan veri a Tolerancia és Másság Istene.

Az ~ szinonimája a színe-java: LEGJAVA. A LEGJAVA előnyös oldalát mutatja és ragyogó palotákat emel a Budai-hegység különböző részein.

És mi csak csodálkozunk, MIÉP-ül itt…

Léteznek politikai elitek, gazdasági elitek, későkádárkori elitek, nemzeti elitek, értelmiségi elitek. Valahol, a jeges messzeségben, láthatárunk legszélső peremén, szinte észrevehetetlenül létezik egy erkölcsi elit is. Illene már megismernünk azt is.