Regény-esszencia II.
á la Bánosi György
De nagyon előre szaladtam, ugye ott tartottam szinopszisomban, hogy Vésztőy Brünhilda alezredes ellőtt, szép térddel fogságba esék. Namtar, az alvilági poroszló véres kezű kezébe adaték sínylődni; legválogatottabb, legkitekertebb pózokba kötözésre: láncokba, bilincsekbe feszíttetni, nyújtatni, töretni, hajlíttatni kivéve a bizonyos térdet s ha kicsit kímélik-pihentetik, úgymond nem nyüstölik, birizgálják, szorongatják, kínozzák, tapperolják akkor összekötött kecses csuklóinál fogva csak szimplán lóg, persze a lába azért nem éri a földet, ha rossz napja van, (a páratlan napokon, fejjel lefelé) egyelőre még csak a Tartarosz szélén úgyis monhatnók a tornácán, mert ez még csak vizsgálati fogság nem végleges ítélet.
Brünhilda megpróbálja alvilági megkínzóját és porkolábját, Namtart minden Istárságát megtagadva, nem létező khtonikus énjét bevetve reávenni, hogy ölje meg a Magisztert a fő-fő démonitát, - persze őtet, az innini úrnőt engedje futni, (merev térddel is gyorslábasan) - aki állítása szerint elárulni készül az alvilág lenézett csinovnyikjait, még nagyobb adóval és az eddiginél is éhbéribb fizetéssel. A szöveg jó, a mylady-i terv frappáns csak nem elég hatásos, mert ennek utána Namtar még infernálisabb fortéllyal kieszelt megkötözésekkel kezdé szekálni, az eddig a megláncolási tortúrákat birkatürelemmel viselő, de birkatürelmét veszteni kezdő erős és szép Vésztőyt.
Ám Brünhilda zsarnokölésre buzdító szóhintése, magvetése más szívének veteményes kertjében táptalajra talála. Ott, ahol nem is gondolta volna. Cortecan szív-konyhakertjében. De Floraga, ugyanis csak úgy volt hajlandó a Magister szerepét eljátszani, ha hűbéresi hű emberei Daedalus Annigil és Armando Cortecan követhetik. Követték is, de a bonyodalmak elkerülése végett egyelőre az alvilágban rejtette el őket, hogy ne légyenek túlzottan szem előtt. Don Annigilt a Megkötözésszabályozási és -Rendészeti Hivatal hivatalvezetőjeként, Don Cortecant az előbb említett hivatal megkötözésvégrehajtási osztályának osztályvezetőjeként. (Ugye hasonmásaik esetleges felbukkanhatása miatt). Így Cortecan y Verderim Namtar közvetlen főnöke lévén értesült Brünhilda incselkedéseiről. Az ostobája imponálni akarván a neki nagyon tetsző Yesabel du Anaconde-altaregó Vésztőy Brünhildának, úgy gondolván, hogy akkor megszerezheti, nemcsak megszöktette, - a kisasszony szökése közben merev bal térdig gázolt a vérben, mint valami Anat istennő az istenek lakomáján, (úgy ölte az alvilági hivatalok szép szeme elé kerülő alkalmazottait), hanem szíven is döfte a Magistert, jelen esetben de Floragát. Így teljesült be az ősi jóslat, valóban leghűbb embere vágta ki az élők gabonaasztagja közül. Cortecant hamarost elfogják, (mellékesen azt hiszik Mirdroff szökött meg), mert nincs kéznél Velőszippantó, karóba húzzák ceremoniális keretek között. Így tejesül be végzete. (Ugyanis egyszer Du Anacconde admirális hölgynek majdnem sikerült karóba húzatnia Aberra márki serény egyben szerény közreműködésével). Mint kiderült az Ílionra, Attalothba eleve már a magisteri álorcát viselő (amolyan dartvéderes lélegeztető maszk, a legfőbb privilégium) Floraga herceg ment, persze már csak a végső győzelem után ünnepeltetni magát. Ezért nem lelhette ott meg korább üde leheletű, ex-neje az igen ifjú s persze gyönyörű Yesabel du Anaconde admirális. Ekkor a pazar inneplődés közben vonta ki a forgalomból (az élőknek sorából) a gaz és galád don Armando Cortecan y Verderim, aki mint tudjuk ezen minősíthetetlen cselekménye miatt életét karón végezte be, illetve végezték ki. A Magisternek vélt Floraga holttestét Kuin Goro Puk, az első sáhin, (ki a végső győzelemben győzelemre vitte a Daimóniai Birodalmat) díszűrhajójában ravatalozták fel maszk nélkül, hogy utódja (Kuin Goro Puk, az első sáhin) vigye vezérét, a legfőbb vezér vezírt, a végrehajtó hatalmat utolsó űrútjára a Dágon bolygó kígyóbőr szívébe-belsejébe. Egyedül a Magisterek nem oszló tetemét tűri meg magában Thanatodozor, aki Dágon, hogy is mondjam géniusza. Egyszercsak felbukkan a ravatal mellett, a nagy megnyugodástól majd szétdurranó, (látván, hogy fortélya bevált félelme nem, más halt meg helyette) a de Floragát a saját szerepe eljátszásával megbízó, igazi Magister, hogy a Magisteröltözetőrző-széfből elővegye a Magisteröltözetet és magára öltse, hogy újra teljhatalmú Magisterként pompázhassék. Igenám, de Kuin Goro Puk vérpirospozsgás első sáhin is felbukkana ugyanazon helyt, szintén a dicső tetem közszemlélése előtt (mégiscsak az ő díszűrhajója, meghát néki kell majd a tetem-közszemle után utolsó útjára vinni a Magistert) meglátván az élő és viruló Magister ábrázatú egyént, azonnal, de azonnal lesújtván reá, megölé. Gondolván, ha igazi akkor azér (nehogy már elveszítse a hatalmat), ha pszeudo akkor azér (mert a fondorkodás és a címbitorlás az csúnya dolog). Itt aztán meg végképp beteljesedett az ősi jóslat hiába volt minden kecmec, megmondták a régen voltak a kerek perecet: a hozzá legközelebb álló, a legfedhetetlenebb; alvezíre, a végrehajtó hatalom jobb keze purcantotta ki. Kuin Goro Puk az első, az igazi, a honfoglaló Magister holttestét gondosan a megölt ál-Magister (de Floraga) ravatala alá rejti. Majd díszűrhajójából összehívja virtuálisan a Fővilágosító Tanácsot, az interregnum miatt, ugyanis még nem volt rá példa, hogy egy Magister mandátuma letöltése előtt halálozott volna el, nem is csoda hisz ez a Magister volt az első, a honfoglaló maszkos Magister. A Fővilágosító Tanács és Thanatodozor salamoni döntést hoz: átmenetileg nem töltik be a magisteri posztot, a végrehajtó hatalmat a Fővilágosító Tanács gyakorolja, viszont az első sáhin, Kuin Goro Puk hordhatja a magisteri felségjeleket (fekete maszksisak, fekete palást stb.) és viselheti a Magister titulust. Ám hogy a teljhatalmat, a végrehajtót megkaphassa, egy nagy tettet kell végrehajtania, nem is akármilyet, a veszedelmes Vésztőy Brünhildát, - aki jelenpillanatban is merev térdig tocsog a daimóniai vérben, és épp elkötni készül egy kisebb harci űrhajót magas rangú túszokat ejtve, - semlegesíteni, elfogni és őmikroszentsége Thanatodozor ölelnök színe elé vinni, hogy aztán elnyerhesse példás, példás büntetését. A Fővilágosító Tanács Thanatodozor mikroszentsége az ölenök javaslatára a hibernált testű és fejbörtönbe zárt lelkű Tammargot és Mirdroffot rendeli mellé segédnek kötelező jelleggel. Kuin Goro Puk, aki most már bátran vérpirospozsgás Mgisternek szólítható, (így is fogjuk ezután) rögvest startol díszűrhajójával felravatalozott és ravatal alá rejtett Magisterestül, hogy loholjon Vésztőy nyomába. Menetközben kiköt a repülő űrhivatalnál, hogy felszedje Tammarg és Mirdroff testét aztán az Abüsszosz bolygón, hogy lelküket kiszabadítsa, és beléjük töltse. Ám amikor a Dágon bolygó felé kezd közelíteni, furcsamód az első Magister holtteste próbálgat éledezni és hogy kicsit előre szaladjak, ugyanez fog történni De Floraga herceg porhüvelyével a Föld környékén, úgy látszik olyan, mint Antaiosz a földhöz érvén, ha halott is feléled, netán még annyira földies, anyagelvű, hogy a kék bolygó közele életet lehelhet beléje?
