A nők buknak az ezó cuccra
2016. november 22. írta: farappa

A nők buknak az ezó cuccra

om_dzambhala.jpgSzerelemfüggők (erotikus regény) 32. rész

 

 

Ki e sorokat olvasod, vajon gondolsz-e arra, mennyiben szolgálja jövődet az, amit csinálsz? A gondolat vírus, vigyáznod kell, nehogy valakit megfertőzz. Ha jó polgára akarsz lenni az országnak, nem szabad káros szenvedélynek hódolnod, márpedig a kedvtelésből folytatott olvasás az. Jól tudja ezt a polgár, és tartózkodik tőle, hisz nem egy esetben vezetett az olvasás szeretete csúfos bukáshoz, nemes lelkek végezték miatta szemétdombon.

De azért mégiscsak olvasnia kell, hisz a polgár igény nélkül nem polgár, s néha gondolkodásra, betűre, tanácsra, lelki megerősítésre igénye van neki. Legtöbbször self-help irodalmat olvas, melyből tanulhat, okosodhat és az élet buktatóit elkerülheti. Nos, a polgár megnyugodhat, regényem értelmezhető egyfajta „self-help” irodalomnak, tehát olvasása nem minősül káros szenvedélynek.

Magyarországon alig van polgár, de mindenki polgári. Nagyon korán megértetik itt az emberrel, hogy nem érdemes különböznie, s aki ezt nem érti meg idejekorán, azzal később is. Jómagam a gimnázium alatt estem túl ezen az oktatáson, bár kaptam néhány eligazító pofont az általános iskolában is. De van, akit egy életen át nevelnek.

Egy fura fazon, akivel együtt jártam angol klubba, ilyen áldozattípusba tartozott. Az ötvenes, kissé morózus férfi nagyon hangosan beszélt, ódivatúan öltözködött és ruhája nem mindig volt tiszta, de nagyon jól beszélt angolul és más nyelveken is. Ám az a tulajdonsága, hogy a saját világában él, és nem érzékeli maga körül a külvilágot, vesztére feltűnt másoknak is, s ha megszólalt, éles kutyaugatásszerű hangja kellemetlenül csengett, így könnyű célponttá vált, hisz egy szimpatikus embert mégis nehezebb eltángálni. Őt viszont rendszeresen megverték az utcán.

Kis hazánkban mindenki polgári igyekszik lenni, nehogy kilógjon a sorból. Van, hogy az ember megpróbál felkéredzkedni egy jól menő szekérre, hátha célba viszi. Ezeket a kísérleteimet sem övezte nagy siker, de azért időről-időre most is elfog a polgárosodás vágya, ez olyan, mint a sztárság, titkon mindenki szeretne bekerülni a tévébe.

A kávéházakban egykor a nyugatos írók, költők és filozófusok köré gyűltek a szép nők. A szellemi elithez való tartozás egyet jelentett azzal, hogy tiszteletbeli polgár vagy. Ma a polgár ellentéte a bohémnek, s a bohém taszítja a nőket.

2007 szilveszterén, a válság előtti utolsó békeév utolsó napján találkoztam Kittyvel, végre nem az internet közvetítésével és nem a közösségi oldal által, hanem egy házibulin. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert önbizalmat adott nekem akkor, hogy nem csak mesterséges körülmények között vagyok képes ismerkedni és rokonszenvet ébreszteni egy nőben. Gyöngyvérnél egy barátom segített, Adrianára pedig egy közösségi oldalon bukkantam.

Kittyvel egész éjszaka lírai Beatles számokra táncoltunk a szilveszteri bulin, miután minden módon igyekeztem értésére adni, hogy akarom őt. Az üzenet eljutott a címzetthez, s utána már mindegy volt, mit játszanak nekünk, egymásba kapaszkodva lejtettünk egészen reggelig.

Kitty átlagos termetű, húsos, erős csontozatú nő volt, olyan, akin van mit fogni, nem annyira telt, inkább masszív felépítésű teste egykori, mezőgazdasági munkákban megedzett parasztlányokéra emlékeztetett. Bár én inkább a légies, karcsú lányokat kedvelem, szép nagy feneke, dús idomai láttán megindult a fantáziám. Oda is súgtam Robinak a parti elején: „Te, ez egy bombanő!”

Össze is jöttünk szépen, én végre egy szép, klasszikus kapcsolatra szerettem volna felkészülni, de már az első éjszaka sem volt olyan, amilyennek megálmodtam. Az előjátékkal még önmagában nem lett volna baj, a polgári előjáték önmagában nem zavar. Ha valaki azt vallja, mindennek meg kell adni a módját, benne vagyok a játékban. Felhívott magához atompolgárian berendezett lakásába, vacsora után felbontottuk a bort, amit vittem. A cd-lejátszóba rakott egy Luis Armstrong-albumot, s Tiffany lámpáját bekapcsolva hangulatvilágítást teremtett a szobában. Az előkészítés polgári díszletei között kihámoztam a ruhájából és megtörtént a dolog. Még egy hónapig élvezhettem a kiváltságokat.

Barátok maradtunk, majd egy év után, amikor időközben csak futólag, társaságban találkoztunk össze, újra elkezdtem járogatni hozzá. Ennyiből nyilván sejthető, hogy a szex miatt, pontosabban a szex reménye miatt. Látogatásaim során azonban Kitty rögtön belemerült az ezoterikus tanok boncolgatásába, amit egy darabig szórakoztatónak találtam, de felmerült bennem az igény, hogy más módon is megtapasztaljam az egységélményt és a szeretet teljességét. Szeretek ugyan együtt filozofálni Coelhoval, Hesse-vel vagy Müller Péterrel, de egy nőtől nem csupán ilyen élményeket várok. Ám hiába igyekeztem személyesebbé tenni az ezoterikus témát, leragadtunk az elméleteknél.

Akkor elégeltem meg a randizgatást, midőn elhatároztam, egy remek kis vendéglőben dűlőre viszem a dolgot. Gondoltam, ha az otthonában nem megy, talán egy külső helyszínen, gondűző borocska mellett, megölelgethetem végre s utána már jöhet a többi…

Beszélgetni kezdtünk a munkájáról – persze mi is lehetne polgáribb téma – majd én is ejtettem néhány szót munkaügyi terveimről, ami nálam igen ritka, mivel sosem szoktam munkával kapcsolatos terveket szőni. Most mégis kivételt tettem, lám, a környezet és a konszolidált emberek hatását sosem szabad lebecsülni. Talán még én is jó útra térhettem volna, ha nem mindig a szórakozás lett volna az első.

Egy idő után eluntuk az amúgy is unalmas témát, de mire valami érdekesebbre térhettünk volna, Kitty közölte, hogy neki szűk itt a tér, szívesebben sétálna egyet. Van itt a közelben egy ezoterikus könyvesbolt és központ – mondta, de nem emlékszik pontosan, hol. Elkezdtük hát keresni a központot, bejártuk az Oktogon környéki mellékutcákat és végül fél óra múlva meg is találtuk a helyet. Volt itt minden, mint a búcsúban, temérdek könyv a kristálykoponyák rejtélyétől a Hellinger terápiáig, kaphatóak voltak gyógynövények és porok, százhúszféle teát lehetett inni, és jósnőt is kérhettünk magunknak. Egy órát töltöttünk el itt, leültem olvasni, hisz rengeteg könyv állt rendelkezésemre.

A félbeszakadt sörözés folytatásából nem lett semmi, Kittynek már nem volt kedve visszamenni a vendéglőbe. Én pedig végleg úgy döntöttem, nincs szükségem olyan randikra, amely ezoterikus kegyhelyek látogatásából áll.

Azt már tudtam, hogy a nők bármilyen mennyiségű ezoterikus információt képesek befogadni. Kajálják ezt a fajta irodalmat, a tenyérjóslástól az asztrológiáig. Miközben a kiadók széttárják a kezüket, nem érdemes kiadni semmilyen szépirodalmat, mert egyszerűen nem veszik, ebben a témakörben minden megjelenhet. Akár olyan címekkel, mint „Idegen bolygók népeinek munkája a civilizáció építésében,” vagy „Hogyan küzdjük le gyógyfüvekkel a nemi vágyat.” Természetes, filozófus lévén, én is kedvelem azokat a természetfölötti jelenségekről szóló műveket, amikről úgy gondolom, „van benne valami,” de szeretem megtartani a mértéket, ebben az egyben polgári vagyok.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://b-irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr897975537

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása