Ebben a Nádasban is el lehet veszni
2020. április 27. írta: farappa

Ebben a Nádasban is el lehet veszni

 

1622204_3.jpg         Az összes szabadság-fogalom közül talán a szellemi szabadság a legfontosabb ( leghatalmasabb?), s ennek megfelelően Nádas Péter most exkluzív lehetőséget kínál berögzült szabadság-képzeteink újragondolására.

Az egészséges szabadság igényt is meg lehet tanulni, illetve tréningezhetjük magunkat, ha eltorzulna bennünk a szabadság általános definíciója. De hányféle szabadság mozog a köztudatban? És nekünk mennyi jutott belőle/belőlük? Szabad a szabadság ?
A szabadság tréningjei című legújabb Nádas-kötet naplótöredékekből és filozófiai eszmefuttatásokból áll, s bár nem új írásokról van szó, értékítéletüket tekintve ma is aktuálisak, mintha a múltból üzennének a jelennek. Egyikben sem bontakozik ki egy konkrét történet, birodalmak sem épülnek vagy buknak, és világvégék sincsenek kimondva, ám érezzük, mekkora erők mozognak a háttérben. Nádas prózájában a kanti filozófia békésen megfér a modern egzisztencializmussal, ugyanakkor a szerző arra biztatja olvasóját, hogy továbbgondolja az írásokban felvázolt helyzeteket, játszódjanak bár egy utcasarkon vagy egy nem túl tiszta magyarországi vasúti kocsiban

„A Zalaegerszeg és Budapest között közlekedő gyorsvonatnak a tízéves politikai szabadságtól nemcsak a menetideje nőtt meg, hanem a világbirodalom összeomlása óta a kocsikat sem takarította ki többé senki. Sem kívülről, sem belülről. Az ablakok több helyütt le vannak okádva, de nem lehet őket többé becsukni, kinyitni sem. Megadóan utazunk a mocsokban és a bűzben, mintha éppen nem a mi adópénzünket lopva nem takaríttatnák ki.”


A szerző szerint számos olyan dolog, elv és szellemi objektum van, amelyek hosszú évtizedek óta a mai napig nem változtak hazánkban – talán valami rejtett törvényszerűség okán –, többek között ide sorolható a toalettek áldatlan állapota is, mely úgy tűnik visszatérő téma, akár gurul, akár helyhez kötött:
„Közintézményekben, éttermekben, szállodákban egyetlen vécén sem lehet az ülőkét fölhajtani. Ha megkísérled, akkor visszacsapódik. Így aztán minden ülőke frissen le van vizelve. Vagy látszanak a beszáradt vizelet foltjai. Nem szabad elfelejteni, hogy a férfiak vizeletének sugara a vizelés első vagy utolsó fázisában a változó hólyagnyomástól gyakran megszakad, újraindul, s ilyenkor bizony mellé is hord. Máskor nem húzzák vissza kellőképpen a fitymájukat, s az első sugár a fityma összegyűrődött csőrén téved el.”
A hétköznapi képek, gondolatszilánkok útvesztőjében könnyen eltévedhetünk, mi mégis olvasni akarjuk a szövegeket, talán újraolvasni is, belebonyolódni e jóízű víziókba. Az első novella az Észrevételek című, 1976-ban született. Megjelenik benne minden olyan viszontagság, amit nyugtalan, zűrzavaros világunk csak prezentálni képes. A gondolattöredékek között szubjektív meghatározásokat találunk („Tömegnyi ember csendje: ez a legnémább, a legmélyebb, fenyegető és megható”).

Azt, hogy szinte elveszünk a kibontott részletekben, már legalább annyira megszokhattuk a szerzőtől, mint a helyenként átláthatatlan képeit, illetve privát axiómáit: a szerzőt a jónak és a rossznak , az angyalinak és a sátáninak , a szelídnek és a vadnak a szélsőségek határáig feszített egysége érdekli. Nádas másik észrevétele szerint az őrület egyértelmű elkötelezettség és döntés, s bizonyos értelemben kegyelmi állapot, ugyanakkor van benne valami romantikus - vagy éppen fordítva: a romantikában mindig van egy jó adag vállalt és elhatározott őrület.
Nádasnál jelen van a megbékélés és a rendet teremtés szándéka, a múltidézés fényében pedig azt is megfigyelhetjük, hogyan tekint vissza az író fiatal önmagára:

„Húszéves voltam, amikor elolvastam a Werthert, aztán zsinórban olvastam tovább Goethe csaknem valamennyi művét. Szenvedélyesen. Nem mintha valaki ijesztgetett volna, hogy ne lennék el nélküle. Valamiféle általános művelődési kényszer vezethetett hozzá, de nyomban föltárult egy ismerős, vad világ, mely nem vonzott, holott halálosan izgatott. Bozóttal benőtt, viharos tájék, mindenféle túlhabzó patakokkal, melyeknek partjain megnyugvást és enyhet ígérő ligetek és erdők látszanak, bár ténylegesen csábító rémeket rejtegetnek.”

A második írás, a Hírek 1974-ben született. Érdekessége abban rejlik, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában vetített történelmi fontosságú hírek közé hétköznapi, triviális hirdetések vegyülnek az olcsó báli ruhától kezdve a higiénikus óvszerig.
A címadó novella arra is int, hogy a szabadságát vesztett embernél a bűn és a bűnözés fogalma átértékelődhet, és arra is, hogy a modernizáció és a technológiai fejlődés lehet az emberiség hanyatlásának elindítója - de szerencsére mindig letisztul a társadalomból egy olyan gondolkodó réteg, amely szomjazni fog az igaz tudásra, és a valódi szabadságra.
Nádas a megszokott, berögzült hétköznapi kifejezéseket szereti analitikusan szétcincálni, így egyes bekezdések posztmodern textúrát öltenek, ugyanakkor ma is érvényes igazságokat hirdetnek.
Nem hinném, hogy létezne még egy olyan kor a történelemben, mint ez a miénk, mint ez a huszadik század, mely a pusztítás és gigantománia napi gyakorlatával ennyire lejáratott és kétségessé tett volna minden – korokon átívelőnek és öröknek hitt – eszmét és morált. Nekünk már rombolnivaló sem maradt. Ami ötven éven át minden művészgeneráció bátor lehetőségének látszott, a polgárpukkasztás, ma már nevetségesnek tűnik.”


Világosan tükröződik az a bátor hitvallás is, miszerint egy elszánt, önazonos író nem akar „őrülten” írni, csakhogy a mai kor emberének figyelmét felkeltse. Egy önazonos író immunis a modern, piac-kompatibilis irodalmi trendekre, neki nem éri meg, hogy az életművével együtt a képmutatása is fennmaradjon, mert hűen akar ábrázolni, legyen szó akár Goetheről, a hazai vonatvécék máig tarthatatlan állapotáról, vagy épp egy New York-i, elhízott hajléktalan fekete asszonyról, aki a legnagyobb fagyban anyaszült meztelenül mosakszik a járda szélén.
Amikor egy kreatív, gondolkodó ember maga mögött hagyja bizonyos életszakaszait, általában élesedik a társadalomkritikai érzéke, tudja, hogy a világot kibogozni, átfésülni lehetetlen vállalkozás, de minden írónak kötelessége megpróbálnia.
Nádas álomszerű képei és sajátos szerkezetei közt egyszerre feszül harmónia és nyugtalanság. Az író figyelmét semmi sem kerüli el, érzékeny intellektusa pedig minden részletet aprólékosan megörökít. Magabiztos írói alkatának köszönhetőek e finom, kézműves, helyenként lírai szövegek.
Noha ez a kötet is képes újat hozzáadni a Nádas-életműhöz, műfaját nehéz behatárolni, hiszen éppúgy megtalálhatóak benne a néhány mondatos, kontextusukból könnyen kiragadható gondolatok, aforizmák, mint az esszékre jellemző terjengősebb elmélkedések, vagy épp a meghökkentő minilegendák. Az egyik ilyen minilegenda szerint a hetvenes évek közepén, amikor a börtönökben gyártott borítékok nem ragadnak többé – mert a börtönőrök a rabokkal összejátszva ellopták a szükséges ragasztót –, az elbeszélő arra a következtetésre jut, hogy a szocialista magyar állam megvalósította a saját legbensőbb politikai szándékát: a levéltitok megszüntetését.

Nem könnyű olvasmány ez, de nem is valószínű, hogy a könnyű olvasmányok rajongóinak íródott. A szövegeket a múlt ismétlődő tanulságai és a jelen realitásai kötik össze. A szerző a szépirodalom keretein belül módszeresen építi fel a tudományosabb jellegű esszéket, de a saját megfigyelésekből, emlékekből kiinduló műveken át az írói műhelymunkába is betekintést nyerünk.
A pillanatokat végtelenné tágító képek néhol éles kontrasztot képeznek a folyamatosan átalakuló, egyre inkább robotizálódó társadalmunk ábrázolásával. A „letölthető” kultúrák és a hitelcsapdák világában szükség van valamire, ami a gondolkodni akaró embert visszarántja a valóságba és töprengésre készteti. 
Az ismétlődő válságok, a valóság tagadása és a trendek kritika nélküli elfogadása a fenntartható jövő helyett valami egészen mást készítenek elő. A jövő az a hely, ahol még sosem élt senki, és hiába írunk 2020-at, a legfontosabb kérdésekre adható józan válaszok valahol a múlt értékei között lapulnak. Az új szabadság talán a sehova se vezető kultúrsémákból való kitörésben és a fogyasztói társadalom által ránk kényszerített elvárások megtagadásában keresendő.

Nádas Péter: A szabadság tréningjei. Jelenkor Kiadó, 2019.

A bejegyzés trackback címe:

https://b-irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr5815639632

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.