[pelyhek]
hatalmas csigák
a járda betonján, el-
terpeszkednek, nem
mozdulnak, lassú
ónos eső törli el
gyerekek keze
nyomát, szarvukat
majd a közelgő puha
téli hólepel
Kimegy az erdőbe
Ki megy az erdőbe meghalni?
Ki gazolja éjjel a kertet,
síromat melyik vakond ássa ki,
ha holdfényben megszáll a rettenet?
Ki megy az erdőbe madarak után?
Havat túrni a fagyott szélben,
hazudni magának okosan, bután
jól vagyok, még dübörög itt benn?
De kimegy az erdőbe fáért,
fázik és karácsony közeleg,
s felgyújtja diszeít mind,
hogy a fagy ne egye meg.
Múljon el, kezdődjék újra
Közeleg a tél, halkan, észrevétlen
surran sötétben, sötéten az ólmos
idő, álomra hajtanám fejem, a
múlandóság kicsiny korbácsai
nyaldossák lépteim nyomát.
Pék szitál a magasban
Galamb csőrében dió
Az öbölben egy hajó vár
A magasban pék szitál
Dió repül a galambbal
Hajó vár az öbölben
A pék a magasban szitál
Dió a galamb csőrében
Vár egy hajó az öbölben
Magasban szitál a pék
Galambbal repül a dió
Egy hajó az öbölben vár
Szitál a pék a magasban
Dió körül galambcsőr
Az öbölben vár egy hajó
A magasban szitál a pék
Galambcsőrben dió ül
Vár az öbölben egy hajó
Lépteim nyomát nyaldossák a
múlandóság kicsiny korbácsai
álomra hajtanám fejem, az ólmos
idő sötéten, sötétben surran
halkan, észrevétlen. Közeleg a tél.
