Légy mitévő! Nekem szemszögem van, szemszögem támadt, sőt: szemszögeim! Lehet, hogy leírom. Nektek mindent, mert ti szép, kerek emberek vagytok, megérdemlitek. Nem lennék bulvárújságíró: hülyéknek hülyeséget írni nagyon meló. A hülyeségben az a nem hülyeség, hogy egy nagyon hülyeség lehet őszinte is. Őszinteség =egyenlő= a valóság szeretete. Ráébredni, hogy a másik ember ugyanolyan ember, mint én. Amíg mélységeket és magasságokat látsz, nincs beteljesülés. Mondok egy diszkópéldát: egyik péntek este kicsíptem magam, hogy majd kinyalhassak valakit, és lementem a Kacagó Pingvinbe kicsit lötyögni. Jön egy nagyon nő, vörös, nem átlátszó, rúzsozott, festett, lakkozott: végignéz a rajtamon, tekintete rámizélődik imádni valóan. Cserébe diszkóbókkal közelítem meg: „De szép vagy te, mitiszó, te? Milyen jegyben születtél te?” Azt felelte, semmit és semmilyenben, azzal lefalcolt a single villámhamar. Nézegettem a maradék egybegyűlt nőt, és azt találgattam, melyikkel feküdnék le szívesen, de rájöttem, hogy mindegyikkel. Amit irigylek a nőktől, az a vaginális elélvezés, amikor az egész testemet kirázza a kéj. Nekem csak faszinális elélvezés jutott, az se kutya, de egy női nemi szerv mélyebb, s így többet lehet belőle kihozni. Úgy szeretnék egyszer sírni az orgazmustól, de néma pöcsöm úgymond ijesztően felesleges.

Nem érdemes túl sokat képzelni magunkról, mert nem Urak és Hölgyek vagyunk, ahogy azt a vécéajtó feltételezi, csupán ösztönállatkák, ruhában. Akár tetszik, akár nem. Hol az őszinte, átlátszó ember? Ki az őszinteség? Van-e őszinte? Nyájas Olvasóm! Légy lágy gyöngyszemem, engedd, hogy belógassam a kagylófogóhálómat óceánodba, mert lehetetlen a medvét meglovagolni, azt csak megmedvegolni lehet. Meghívható alak vagyok. Igazi. Aki csak szeretne Meghívható alak lenni, őt a társadalom formálta olyanná, mert elhitte, hogy a trend és a divat valós dolgok. Divatfüggő, mert minden újtól többnek hiszi magát. Ő a kishal a nagyhalak tövében.

A kishal azért mutatkozik gyakran nagyhalak tövében, mert abban bízik, hátha elkaphatja tőlük a nagyhalságot. Félek, hogy mi lesz, ha a következő életemben kishalnak születek, és nem veszem észre? Te is félj. A félelem nem szégyen. A minap nem féltem találni a járdán egy találó személyes névmást, azonnal a szívemre vettem. Beszorultam az idő és az anyag közé. Éreztem, hogy bekövetkeztem, majd szöges ellentétbe kerültem a világ hányadával. Tömkelegem homlokegyenest találta magát, és nem szégyellte. Aki csak szégyenből áll, ne éljen, és ne látszódjon. Mire adod el a lelked? Fillérre? Cérnára? Cinegére? Az Isten szerelmére? Mondok én valamit: a gyűlölet ragacsos folyója masszív masszaként hömpölyög már Budapest alatt, áramlik a csatornákban, és ha egyszer a felszínre tör az a rózsaszín zselé, jaj lesz nekünk, mert lesz ne mulass. Vajon a szabadságszobrunk majd megvéd tőle? he?? Besétál és leb*sz mindenkit egyenként? Nem hiszem. Érdemes jónak és aranyozott drágakőnek lenni, mert a jó szándék ki van kövezve, de ne feledd: a villamosenergia inkubátort és villamosszéket egyaránt működtethet. Ez gyönyörűen iszonyú.

Molyolni nem tilos. Én is sokat molyoltam. Amikor még a pop-iparban voltam road, megpróbáltam eladni az Ákos-nak egy jó videoklip-ötletet. Elmélyített hangon, kalandos tekintettel azt mondtam neki: „képzeld el a következőt, csaj ül a szürke diszkóban, szar zene szól, egyszer csak megszólal a te zenéd, mire a fekete-fehér kép színesbe vált és a csaj kurvára elkezd táncolni, de már vidám! Érted? Ez annak a szimbóluma lenne, hogy te nem vagy szar. Te nem vagy szar, de nagyon sokan szarok.” Ákos kinevetett, leintett és kért még egy Red Bullt. Azóta ez van: szarom és szórom az ötleteim, a gyöngyöt haszonállatok elé, mert nem vagyok önző. Ha az önzőség a buta birtoklásért folyik, az megvetendő és a szenvedés kovácsa. Gondold végig: letorrentezed a friss mozifilmet, szar a minőség, mert kamerás, szenvedsz vele, nem élvezed: de a tied! Nem érsz rá 3 hónapot várni, míg megjelenik egy nézhető verzió? Nem. Te makacs, birtoklós férfi, életed egy fegyveres kutyával őrzött terület. Nem lehet figyelmeztetés nélkül mások háta mögött somfordálni.

Tömény tömjén illat. Milyen színű a sárga tiprás? A kormány ígéretet tett, hogy a jövőben őszintébben fogja támogatni a bűnözést. Nem tudsz tisztességesen élni, mert belekényszerítenek a hazugságokba. A kiskapuzásba. Jogos, ha kiskapuzárási pánikom van?? Bűnözők nélkül ki adna munkát annak a rengeteg túltermelt ügyvédnek, jogásznak meg bírónak? Úgy terelnek, hogy észre se veszed. A rendőrség sem játszik jelentős szerepet az őszinteségben, mert nem arra van, hogy szolgáljon és védjen, hanem arra, hogy pénzt szedjen az államnak, akkor aktívak, ha kell egy új lift a rendőrpalotába, vagy amikor le kell zárni vegetáriánus futóverseny miatt a fél várost. Akkor nagyon látszanak.

...valami készül. Nem rég beültünk egy helyre sörözni. A szomszédos asztalnál egy hapsi telefonon üvölt az apukájával, hogy mennyire kihasználta, majd azzal rakja le, hogy most felmegy hozzá és megöli. Elhúzott, nem tudjuk, ki hogy járt a történetben, el kellett volna kérni a srác számát, hogy utólag megérdeklődjük. Átmentünk egy másik helyre, ahol egy csávó szintén üvölt a telefonjával, annyit sikerült kivenni (még ha nem is kellett erőlködni a hallgatózással) hogy a nője elszedte minden pénzét, repkedtek a jogok és ügyvédek, fejszék, milliók és bazmegek, végül azzal búcsúzott, hogy most azonnal megy és megöli őt (úgy látszik, ez egy ilyen ölős este).
Hazafelé az Astoria aluljárón mentem keresztül, és láttam, hogy egy kisebbségi férfi egy kisebbségi nő haját tépi, üti-veri, végül a földön rugdalja tovább. Közelebb mentem, majd megálltam tőlük egy biztonságos távolságban, és mély zavaromban a következő bölcsességet mondtam nekik:
- …hé! Hé. Hé!
Jött is a válasz:
- Mi köze hozzá? Törődjön a maga dolgával és húzzon el! – de ezt nem ám a zsarnok férfi, hanem a földön rugdalt nő mondta.
Nem kell mindenkiről levenni a rontást. Van, akin elfér.
Szép sztorik? És mindez egyetlen estén. És nem hétvége volt. Nem a fáradt gőz kieresztéséről szólt a dal. Az ilyesmiknek azért nem kéne ennyire mindennaposnak lenniük. Csak én érzem, hogy valaminek elközelgett a vége és omlik össze minden? Ez valami rossznak az előjele. Valami készül. Rossz ember vagyok, ha ilyen gondolataim vannak? Lassan felébredünk az álhepi illúzióból és muszáj lesz őszintének lenni. Már nem tudjuk kikerülni. Az őszinteség orvosság. Sok jó ember kis helyen is. És én?? Mennyibe kerül a Mennybe kerülni?

Szerző: Len Lelevin