Szerelemfüggők (erotikus regény) 30. rész

„Többektől hallottam, hogy tízezreket költenek egy nőre: vacsora, színházi program, buli, unalmas séták a parkban, s végül eredménytelenül zárják az ostromot. Míg ha azt a pénzt egy kurvához viszik, a dolog biztos. Hiába költesz egy nőre egy bizonyos összeget, attól a dolog még teljesen bizonytalan.”

Utólag bánhatom, hogy tanulmányaimból kihagytam az amatőr színjátszó társulatban való részvételt, igazán belefért volna a filozófia szakon folytatott elménckedések mellett. De megőriztem egyenes tartásomat. Shakespeare mondása: „Színház az egész világ,” minden igazsága mellett sosem tetszett igazán. Minél tehetségesebb színészek vagyunk ebben a színházban, annál eredményesebb és kényelmesebb lesz az életünk. A legfőbb alkalmazott tudomány a színészet. Főleg abban a korban, amikor az írásbeliség időszaka után ismét visszahanyatlunk a szóbeliség időszakába. Ám én megmaradtam az írásbeliség emberének.

Tanácstalan voltam, mint egy kisközség, a rám bízott szerepet nem tudtam eljátszani, de a felkínált biztonság mégis kedvemre való lett volna. Kétségeimet megosztottam Robival, aki lélektani összefüggések kibontásába fogott.

- Ez elképesztő, ilyen történetet még nem hallottam – kezdte elemzését.

- Igen, mert tizennégy évvel idősebb vagy, korábbi időkben még nem volt divatban ez a fajta lekenyerezés. De most már kapitalizmus van, vadtalajváltó, elfogadottá vált, hogy jólszituált, sikeres, érett nők szívesen veszik magukhoz a náluk fiatalabb férfiakat. Ráadásul köztünk csak hat év korkülönbség van – fűzte hozzá.

- Viszont túl gyorsan szeretné, ha kötődnél hozzá. De hát ti nem vagytok Trisztán és Izolda, nem vagytok klasszikus szerelmespár, akik egymás nélkül nem tudnak meglenni. Aggasztó, hogy máris belekeveri a gyerekeket, pedig csak egy hete ismeritek egymást. Megfordítja a viszonyokat, női szerepet szán neked, amit nem tudsz vállalni, mivel férfi vagy. Egy nőnek nem okozna gondot, hogy gyorsan odaköltözzön egy jómódú férfihoz, hisz a kényelme megvan, ami a legfontosabb. Esetleg gyereket is szülhet a gazdagnak, ami neki nagyon fontos, neked kevésbé. Ám egy férfi nem tud hirtelen belehelyezkedni a női szerepbe, és nem is lehet ezt elvárni tőle.

Kivéve egy színésztől – gondoltam. De akkor a színész irányít. Én azonban átengedtem az irányítást, ami nem jellemző a gigolókra. Nem vagyok színész, hiányzik belőlem valami, ami azzá tesz. Adriana is sokat beszélt a „színészetéről,” ő profizmusra tett szert ebben a tárgyban. Férje elégedetten hirdette a világhálón: „húsz éve együtt az én Drágámmal.”

Sokszor jutott még eszembe Margó és az ő kétszintes háza olyan időkben, amikor minden kilátástalannak tűnt. Már-már gondolkodóba estem ilyenkor, hogy fölhívjam, kezdjük újra, de végül nem tettem. Pedig csábító lehetőségként lebegett a szemem előtt, hogy „elintézzem az életemet egyszer és mindenkorra,” de egy belső hang mindig megszólalt: ne tedd.

Kevéssel az esetem után, egy nap törzshelyünkön, a Vörös Kolibriben épp Márk példájáról beszélgettünk, egy öregedő charmeaur, a már hatvanas éveiben járó költő életút-keresési válságáról. Valaha nagy hódító volt, a nők kedvence, ma sem fest rosszul, de nyilván mindenkin nyomot hagy az idő. Midőn ezen érzékeny időszakba, az öregedés időszakába került, élettársa egyszerűen kidobta a lakásából. Márk visszaköltözött az anyjához és újból elkezdett keresgélni. Robi beszámolt a viszontagságairól. Társaságunkhoz „Tilinkó,” a tapasztalt életművész – becsületes nevén Tilkovszky Balázs – is csatlakozott. Ő sem volt már mai motoros, közeledett a negyvenhez.

- No, Márk találkozott ezzel az ötvenes nővel, miután az interneten megbeszélték a randit – fogott bele a történetbe Robi. – Beszélgetni kezdtek, de tíz perc után, mielőtt még belemelegedhettek volna a személyes ügyekbe és mielőtt még Márk ékesszólása megmutatkozhatott volna, a nő így szólt: válaszoljon csak neki három kérdésre, mielőtt folytatnánk, mert ettől függ a továbbiak sorsa. Első: van-e önállóan szerzett vagyona, saját nevén levő háza vagy lakása? Második: mekkora a nyugdíja? Harmadik: bírja-e a fizikai munkát, mert az ő telkén ám dolgozni kell, kerti munkát kell végezni.

Tilinkó a történetet hallva szükségesnek tartotta, hogy megjegyezzen valamit.

- Nekem is tettek fel hasonló kérdéseket, még ha finomabban is. Ezek a nők tisztán üzletként fogják fel a párkapcsolatot. De ha egy ilyenbe belemész, nagyon meg fogod fizetni az árát annak a heti két-három dugásnak. Szerintem nem éri meg. Úgysem lesz elégedett veled soha. Mikor elégedett egy vállalkozó az üzletmenettel? Akkor pedig jön a hiszti, a panaszkodás, ami a szexet is megkeseríti. Tisztább, ha azt a pénzt, amit ráköltenél, szépen félreteszed, s akkor hozzájutsz ahhoz, ami neked kell. Ha így döntesz, más előnyöket is élvezhetsz: azt csinálsz, amit akarsz, oda mész, ahova akarsz, ennél nincs jobb.

- Igen, ezt már nekem is fejtegették. Sokan járnak abban a cipőben, amiben mi – mondtam. – Többektől hallottam, hogy tízezreket költenek egy nőre: vacsora, színházi program, buli, unalmas séták a parkban, s végül eredménytelenül zárják az ostromot. Míg ha azt a pénzt egy kurvához viszik, a dolog biztos. Hiába költesz egy nőre egy bizonyos összeget, attól a dolog még teljesen bizonytalan.

- Így van – vette át a szót Tilinkó. – Ez minden férfinak eszébe jut. De a kurvázáshoz is tapasztalat kell. Aki izgulós, kezdő ezen a téren, jobb, ha masszázzsal kezdi. Igaz, hogy az erotikus masszázsnál egyoldalú a „szerelem,” de legalább nem ügyetlenkeded el a luknál, nem lankadsz le vagy nem mész el túl hamar. Van egy lány, akihez rendszeresen járok, az ügyesen késlelteti az ejakulációt. Úgy a csúcspontra juttat, hogy a végén a szemed is kifolyik! Csak nyolcezer és ebben minden benne van. Persze akadnak lehúzós sztorik, de lehet tájékozódni a fórumokon, melyik lány unott, melyik utazik a pénzre, melyik akar túl lenni rajta minél hamarabb, ezek nem túl jó élmények. De van ahol egész barátnős a fíling, ahonnan jó érzéssel távozol. Sőt, van, ahol még a nő is élvezi a dolgot.

- Szövődhet igazi érzelem a kuncsaft és egy ilyen nő között? – kérdeztem kétkedve.

- Meglehetősen ódivatú megközelítés ez. Ebben a szakmában elkerülik az érzelmeket. De hallottam már példákat, amikor mindketten élvezték… Ha egy jóképű, jól szituált fazon az illető és jól kavar, akkor még a lány is elmegy. Íratlan szabály, hogy a kuncsaft csak kuncsaft, leperkálja az összeget, megkapja a szolgáltatást, és mehet. De ezen a területen sem működik minden szabály szerint. Előbb-utóbb megtalálod a neked valót. Ha szerencséd van és jó fülest kapsz a lányról, már elsőre. A vendégek bejegyzéseiből már tájékozódhatsz a „szaktudományos oldalakon,” kit is érdemes kipróbálni. Ha találtál megfelelőt, vagy többet is, már visszatérő vendégként üdvözölnek. Nem árt, ha kicsit elbeszélgetsz vele, viszel neki ajándékot, ő is csak nő, örül neki, ha törődnek vele. Nem gépek ezek a lányok, van, akinek egyetemre kell a dohány.