Apám férfi volt. Vidéken éltünk egy épületben. Amikor a nagytata meghalt, az előszobában állítottuk fel, vagyis, terítettük ki, gyertyák közepette, és nekem meg kellett csókolni a halott kezét. Apám azt mondta, hogy vagy a halott kezével, vagy az övével gyűlik meg a bajom, amint fürgén találkozik az arcommal, ha nem szánom rá magam. Odaléptem hát a testhez, az pedig hidegen és ernyedten nyújtotta szám elé a kezét, mint valami kényelmes arisztokrata, én pedig távolság tartva, de megcsókoltam a sárgás pergamen bőrt. Apám elégedett volt, de alattomos. Mindketten megkapták a puszijukat. Aztán nekem kellett a testet megfürdetnem, és levetkőztetnem, míg a krematóriumtól kiértek érte. Soha többé nem tudtam hullát megcsókolni.

Annyira azért nem érdekel a világ, hogy foglalkozzak vele. Utálok benne sok mindent, főleg a rohadékokat. Nem érdekel már semmi, és nem akarok lenni semmi. Nem azt mondom, hogy a világnak gondja nincsen. Van az, csak nem az enyém. Persze, katasztrófa helyzetben én pszichésen beszarok, de az vesse rám, aki nem! És mielőtt azt mondanád, hogy „na, ennek biztos szar gyerekkora volt” elárulom, hogy nem volt, átlagos volt, több örömmel, mint keserrel. Majdnem mindent megkaptam és nem kúrt meg az apám – sajnos, vagy nem sajnos, mert ha kúrt volna, talán jobb író lennék, tele művészileg tápláló, értékes frusztrációval. Nem kúrt, pedig ha kúrt volna, most túldíjazottan elismertebbül lehetnék szontyolodott, bár még nem késő…

Egy feketemágus író barátom egyszer véletlenül nyitott egy démonkaput a fürdőszobájában és hetekig át meg átjöttek a túlvilág lidércei és szellemileg inspirálták, bár politikailag inkorrekten. Úgy vigyázz. Azóta kezelik! Sosem épült fel igazán. Még az ördögűző is elszaladt.
Fekete máglyát a feketepiacról! A lényeg az egyensúly, érdemes az egyensúlyra súlyt fektetni, én tudom. Tudom, hogy előző életemben főpapnő voltam. Teljes erővel hittem benne, hogy a szép diadalmaskodik a rút fölött, a visszataszító dologságot pedig az erény győzi le. A piszkos kitisztul, a harapós megszelídül. Aki egykor dalolt, majd ismét dalra fakad a szerelem sűrűségéről. A tényleg igazi, piros szerelem nem csak tapadásról szól, de főleg arról. Amikor egy férfi megver egy nőt a szerelem jegyében, ott nem csak a nőverésről van szó, nem arról szól a világ, nem. Tessék leszokni róla. Nem sport. Rossz sorsukat verik le a nőn – azt, hogy ők nem lehettek nők! Sehogy se. Ne verd a nőt, ha nem muszáj, mert nem mind érdemli meg! Sok férfi sikerélményt lát a nőverésben.

Elképzeltem, milyen lehet sikeres embernek lenni

A sikerhez már fel kéne öltözni, nem tűri a slampot. Ami engem illet, már alig várom, hogy megöregedjek, mert végre legálisan öltözködhetek hülyén. Sose tudtam öltözködni és nem ma fogom elkezdeni. Nyugodtan felrántom a mackóhoz a blúzt, vagy szabadidőre a cilindert ma is.
Mit nevezünk sikernek? Amit a szádba adnak és elhiszed? Kérdik tőlem, hogy elért eredményeim dacára, akarok-e kerülni be? Körökbe. Ami azt illeti, nem kívánok bekerülni az irodalmi kánonba, mert ha valahova bekerülsz, akkor az jelent valamit, én pedig nem akarok se ide, se oda jelenteni senkinek semmit.

Egyesek azt mondják, hogy a Fábián Janka meg az Oravecz Nóra az új etalon, a dicsőség netovábbja, és nem a kontraszelekció mellékmedúzája. Nem is értem, miért nem elég rosszak a rossz nyelvek. Szerintem csak irigyek. „A két említett sikerének impulzív, s kurzív titka az olvasói igénytelenség” - ilyeneket mondanak róluk, de ez nem lehet igaz! És ne feledjük, hogy a pénz az ötödik elem. És így tovább. Szóval hagyjuk már ezt. Te csak ne szellemiszintezzél itten, jóvan? Majd akkor, ha te is leraktál az asztalra, jó?? Engem nagyon sokszor leraktak már az asztalra…

A siker olyan, mint az orális szeretkezés: némely nő nem bírja, mert csikizi, némely meg egyenesen igényli. Némely férfi szeret figyelmeztetés nélkül belemenni mások szájába, némely úriember pedig szól előtte, hogy jön vagy megy, vagy legfeljebb időben kirántja, megtisztelve ezzel sexpartnerét. Csak az a férfi lehet sikeres, aki nem szarik a nőre, hanem tiszteli! A kövért is. Az agresszív kövér nőt úgy lehet kordában tartani, ha minden nap alaposan meg van csinálva. Kiereszti azt a sok gőzt, amitől puffad. Akkor lenyugszik. Különben kegyetlen anyamajom. A kövér nőt kielégületlenül hagyni nem sikeres.

Logikus logikátlanság?

Akik meg a logikán lovagolnak… a logika nem logikus. Vegyünk egy átlag macsót: bőrkabátos, vagány, motoros, szőrös, sörözős. A logika szerint egy ilyen pasi egy ugyanilyen pasiban találná meg a tökéletes társat, nem pedig a maga tökéletes ellentétében, egy illatos, piperkőc, törékeny, hisztis valamiben, amit nőnek nevezünk. Ennyit a logikáról.

Logikus, hogy egy egyetemi professzor nem lehet pedo, vagy a zsaru korrupt, vagy a politikus hazug, vagy a válogatott modorú, nyárspolgár főnököd sorozatgyilkos. De néha megtörténik. Ki van itt egyensúlyozva? Hol a logika itt? Logikus lenne, hogy az ember ne rongálja környezetét, de megteszi. Logikus, hogy a szép és gazdag nők nem boldogtalanok… Ismertem egy szép nőt. Megvolt mindene: egy csomó könyv, keleti teák, szép ház, működő nyirokrendszer. És ez a szép nő egy szép nap – ukkmukkfuck – hirtelen felakasztotta magát, a szülei szeme láttára. Túl későn értek oda, hogy levágják…

És így tovább. Miért én fizessek meg minden kirablott lélekért? Az Isten fizesse meg! Ez a lemeztelenített durva vakság nem jó, mert nem minden rémálom jó… Gondoltál már arra, miközben felül pofázol, hogy odalent a seggedben mekkora csönd van?

Mindenki maradjon nyugton kussban és akkor semmi baj nem lehet. És ez már félsiker.