Szerelemfüggők (erotikus regény) 43. rész
Rettegtem attól, mi lesz, ha nem lesz több ajándékszex, de vágytam már egy állandó, biztos kapcsolatra is, bár úgy sejtettem, az nem lesz ennyire önzetlen. A netes randizást nem szüntettem meg, de már nem bántam annyira, hogy egy fordulónál ritkán megy tovább a dolog. A gratis szex boldog időszaka a vége felé közeledett, és anyagi helyzetem is összeomlóban volt.
2008 ősze, a gazdasági összeomlás és válság után lakáshitelem a duplájára emelkedett. A bankban egy ideges, rosszkedvű hölgy közölte velem, hogy nincs mit tenni, a szerződésben az állt, hogy az árfolyamkockázatot az ügyfélre hárítják. Könnyítés nincs, tiltakoznom felesleges, fizetnem kell a hitelt, még ha nincs is miből. Mintha csak tőzsdéztem volna. Két éve csak egy kis segítséget kértem a banktól, hogy egy garzont vásárolhassak magamnak. Hatmilliós ingatlanhoz igényeltem kétmilliót, most viszont a befektetett négymillióm is veszélybe került. Kénytelen voltam újabb kölcsönnel pótolni a kiesett jövedelmet. Egy darabig a hitelem fedezte a költségeimet, de aztán a bankszámlám egyre apadt és apadt. 2009 nyarára minden tartalékom elfogyott. Egyetlen lehetőségem maradt csak, hogy a közalkalmazotti bérem terhére felvegyem az A hitelt. Ez a fizetésemmel, kilencvenezer forinttal megegyező összeg volt. Ebből vegetáltam és egyensúlyoztam még akkor. Éhezni nem éheztem ugyan, de a legegyszerűbb ételeket ettem, semmire sem költöttem, blicceltem a BKV-n. Ami a közérzetemet illeti, megadóan vártam a sorsomat. Az ember addig nem hiszi el, hogy egyszer csak betoppan a végrehajtó és kiutasít a lakásodból, amíg be nem toppan a végrehajtó.
Ha lett volna valamilyen remény arra, hogy a távoli iparvárosban munkát kapjak, felszámoltam volna mindent Pesten és indultam volna. Vállaltam volna, hogy Adriana csak hetente tud rám időt szakítani, s csak néha tud energiát lopni enervált lelkembe. Az élet persze emberségesebbnek, lassabbnak és békésebbnek tűnt vidéken. S ami fő, megszabadultam volna a banki kölcsöntől. De nem így történt, számomra más volt kijelölve.
2009 szeptemberében találkoztunk utoljára kedvesemmel. Mint a gazdájához hű állat, úgy a függésben élő szerelmes is megérzi, elérkezett az elválás pillanata. Pontosan ezért tartogatott számomra különlegességet Adriana. Örültem is neki, de szomorúság töltött el a gondolatra, hogy talán soha többé nem látom őt. Amint beigazolódott, így is lett.
Egy kétszobás kis garzont vettünk ki, Adriana sejtelmes mosollyal fogadott, amikor - elintézve a formaságokat – felmentem hozzá. Tényleg nagy meglepetést tartogatok számodra, amire csak vágysz – mondta rögtön. Talán sejted, mi az, amire vágyom, mi az, amit még én sem merek kimondani? – néztem rá vágyakozóan. – Ej, én tudom, mire vágyol, de még ilyen nem volt – csigázta tovább érdeklődésemet. – Nem, de most már nagyon kíváncsi vagyok – néztem rá „a mocsárban döglődő borjú” elragadtatott tekintetével.
Az ágy szélén ült, fogta a kezemet és csillogott a szeme. Tényleg különleges dologra készül, gondoltam magamban. Néhány szóval valóban utaltam arra, mi az, ami kimaradt az életemből, de úgy véltem, ez mégsem fér bele a kapcsolatunkba. Ám manapság minden megtörténhet: e tétel igazságát életem során bőven igazolva láttam. Áruld el, mire készülsz? – néztem rá fürkészőn, kanos tekintettel. Ő válasz helyett a kisszoba irányába indult. Csak pár perc – intett felém és besurrant az ajtón.
Lehetséges lenne, hogy azon az ajtón hamarosan egy csodaszép, huszonöt éves lány jön ki Adrianával együtt? Megemlítettem egyszer, hogy titokban álmodozom erről, de hozzátettem, szerelmünk olyan erős, hogy természetesen más nő nem jöhet szóba nálam, csak ő. De hát most már mindketten nyíltan gondolunk arra, hogy történetünk holtpontra jutott, közös jövőnk nincsen, szeretői kapcsolatunk kifulladt. Miért ne jöhetne valami új, csak az én kedvemre?
Adriana kitárta az ajtót és kilibbent rajta. Nagyon izgató volt, de egyedül jött… Túlzó várakozásaimat azonban félresöpörte az afelett érzett öröm, hogy nadrágom szinte szétrobbant a látványtól. Gyorsan meg is szabadultam a ruháimtól. Adriana a kezembe nyomott egy méretes műpéniszt. Testét bebújtatta egy rafinált neccbe, mely a kézfejétől a lábfejéig terjedt, kihagyva egy kis lyukat a szeméremajak táján. Akcióba lendültem. A műpénisszel ütemesen dolgozni kezdtem a „szabad sávban,” Adriana pedig oldalra fordulva, vadul szopni kezdett. A péniszpótló még hevesebb hatást váltott ki nála, mint a természetes, időnként, amikor elfáradt a kezem, csiklóját nyálaztam, bő nedvvel. Egyszer-egyszer felnézett a szopásból, és követelte, még erőteljesebben dugjam a szerszámmal. A csúcspontra együtt értünk el, én a szájában, ő pedig a lökések hatására.
Megráztam magam, most már lehetőségem volt arra, hogy közelebbről csodáljam meg a neccköltemény részleteit. Csak az alsó része volt hálós, a felső része inkább csipkés, átlátszó. A ruha öltöztetett, Adriana fel is volt öltözve meg nem is. Összességében nagyon erotikus benyomást tett rám Adriana ebben az öltözetben. Természetesen tíz perc múlva kedvem támadt hozzá újra. Először állva hágtam meg szerelmemet, úgy, hogy hátat fordított nekem, majd elölről, ugyancsak állva, miközben lábait tartottam a karommal. Ismét olyan mohón szeretkeztünk, mint két idegen, aki nem bírván legyőzni vágyát, az Intercity vonat vécéjében esik egymásnak. Elmondhatatlan volt.
