PUSTULA MODERNÁM – ENCIKLOPÉDIA
2016. február 08. írta: farappa

PUSTULA MODERNÁM – ENCIKLOPÉDIA

14-alien-planet-artwork-mehau-kulyk.jpg

AZ ÍLION FÖLDRAJZI, BIOLÓGIAI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI LEÍRÁSA

 (1. rész)

A THAOROKRÓL

 

Attaloth leírása, aztán meg arról, hogy kik építették, a thaor asszonyok fakanál mellettiségéről, a férfiak haspókságáról, de mégis radiátorhasáról, a thaorok rang szerinti öltözködéséről; egyenruhájáról, fegyverzetükről, az istenek könnyéről, azaz hogy sebezhetők-é, meddig élnek, na meg post mortem lehetőségeikről

 

ATTALOTH

 

De milyen is az a csodálatos erőd-város, főváros (bár ez a bolygó egyetlen városa, talán ezért a fő) meg megapolisz Attaloth, ugyanis annak – ha jól emlékszem, fiam – területét, lélekszámát, fizimiskáját még nem részletezém. No lássuk csak; Attaloth erősített város egy 90000 mérföld alaprajzú, 500000 mérföld magasságú gyémántpiramis. Hiszen csillógó, mégis áttetsző gúlaformázatú energiaburok veszi környül, melynek csúcsa, – persze ez belülről nézvést, valamiféle kifényesedett féregjáratként, amolyan egyre keskenyedő szupermezőként mutatkozik – még az elsődkor előtt a láthatatlanba billent Olümposz bolygóba torkollik. Megközelítőleg 500 millió harmadik típusú asztráltest, pontosabban thaor sürög-forog, tesz-vesz benne. Az öregecske, fiatalocska-fecske feleségek és a piros pozsgájú óriás szüzek az automata fakanál mellett tüsténkednek. A szőke, három méteres, szép termetű, férfinép pedig (ez ritkán mondható el asszonyaikról viszont…, – de az ördögbe is, amelyik fehér holló istenadta szép, az nagyon szép tud lenni – jól főznek, jól bánnak a kibernetikus háztartási lábas jószággal, biorobotokkal) a falaknál s az őrtornyokban nagy sebbel-lobbal városvéd. Annyira auto- és fagokraták, – no persze ez nem látszék rajtok, mert hasok a téglához, meg valami radiátorhoz is hasonlatos (tudja a fene, hogy mi az, fiam) már a laposságot és az izomnyalábokat nézvést, – hogy csak a legritkább esetben engedik ki asszonyaikat a konyhából.

Attaloth egy gótikus varázshegy, ornamentikája időnkint, mintha gyertyaviasz-olvadás látszatát keltené, ám ez inkább csak érzékcsalódás az építők csínytevése. 1000 mérföldenkénti szintjei különálló városrészeket képeznek, minden egyes közintézménye olyan, mintha hátával egy tízszeres nagyságú, úgymond Para-Himalájának ragasztott, felfoghatatlan hatalmasságú katedrális volna, az egybe épített lakótömbök, pedig légkörbe törő, csúcsíves, megszámlálhatatlan tornyú dómok. A várost 500 láb magas fal veszi körül, természetesen mind a tíz szintet is. A tízezredik mérföld fölött már csak az antigravitációs hypertér terjeng épületek és lakosság nélkül, az olümposziak felé csúcsosodva, de abba huppanni eddig még senki sem merészkedett, pedig a vákuumenergia relatíve felfelé, Theó-ria felé, a Láthatatlan dimenzió felé szívná, szivattyúzná és szippantaná az energia-párnán kényeztetődő, nagyra törő utast. A falakon őrtornyok, őr-rezidenciák végtelen sokasága, nos ott tanyáz a férfinép. Az egész Ílion, ezt a lenyűgöző fővároshegyet kivéve és persze körbevéve – na meg a Limbaia tengert, melynek fenekét átfúrva tört be Ílionba a II. Daimóniai Űrflotta, és a nagy vízen túl a Xhandukok hegyláncot – örökké viruló mezőségből áll, elvétve benne egy-egy évszázados, roppant széles törzsű fával, friss vizű forrással, tavacskával, folyóval Ez az összefüggő, túlnyomórészt sík, nagyon füves terület Arrchakasz mezeje. E miatt a pázsitfűféléktől dús alföld miatt nevezik Íliont gyöp-bolygónak vagy zöld bolygónak.

 

A THAOROKRÓL BŐVEBBEN

 

Azt tudni kell fiam, hogy a shagay népség egyedei – a zöld bolygónak a III. asztrálfokozatúak családjába sorolt lakói – egy fajzat, a thaorok, ugye a szőke, három méteres humanoidok létesítettek egyedül (asztrál)anyagi kultúrát, azaz civilizációt, bizony ők álmodták meg és alapították az Ílion egyetlen, elébb csodálatosan leírtam városát, Attaloth-ot, a beláthatatlan magasságút. Itt még ki kell térnem fiam, a thaorok egyéb viselt dolgaira, például a ruházatára. Nos fiam, az egyszerű. A fiatal férfiak óegyiptomias miniszoknyát hordanak, (hogy honnan veszem ezt a szót, hogy miniszoknya?) egyúttal izomzatos felsőtestük mezítelenül dülleszkedik. A korosodóak, a papi testület tagjai, a mágusok, a nők, pedig földig érő tógát, bizony annak redőződése mutatja társadalmi tisztjüket, rangjukat. Egyébiránt a thaorok mind nemesek és nemcsak származásilag. Máskülönben a thaor reguláris hadsereg uniformisa megegyezik a fiatalabb thaor hímek öltözékével, – fajtájukbéli nők a militaritásbúl kizárva, ők ugye az intelligens fakanál mellett – fegyverzetük többé-kevésbé rövid, pengeéles, egyenes kard, hosszú-hosszú lándzsa. Pajzsot, automata, illetve lézerlőfegyvert nem igényelnek, ugyanis sérthetetlenek, egészen addig, amíg az életüket és vérüket, precízebben a sebezhetetlenségüket védelmező, valamiféle egy az elrejtezett Olümposzról származó különös, személyre szóló ékkő, egy titkos jelekkel ellátott hajpánttal magas homlokukhoz van erősítve. Valójában azonban az a hathatós delej tapasztja fejükhöz, amit születésükkor jelenleg maga Abrakadabarsz főmágus, tehát a mindenkori királyi legfőbb főbűbájos adományoz nékik a valahogy legbelső, egyszeri és megismételhetetlen lényük-lényegük vizuális képe mintájára csiszolódott, ama fennebb említett, olympusi csudakővel egyetemleg. Ez az istenek könnyének vagy thaor-szemnek is nevezett drágakő-meteorit, pedig naponta hullik, hullik, mint gyémánteső a véghetetlen magasságú városra a hypertéren körösztül s az már csak a bűvészinasok dolga, hogy különböző parabola-védernyőkkel felfogják, egyúttal egybegyűjtsék. Helyes ki- és elosztásuk a középvajákosság felelőssége, ha eltévesztik s egy thaor nem a neki szánt homlokkőhöz, avagy thaor-szemhez jut hozzá, megrövidítik az életét pár száz évvel, mert ez esetben egy jól irányzott kardcsapással leválasztható homlokáról az oltalmazó násfa és nem lesz többé már sebezhetetlen, új homlokszemet pedig nem kaphat. Ugyanis ez az olümposzi életboglár tartja bennük a lelket, semmilyen külső, asztráltestet érő behatásra (kard, atom, lézer automata lőfegyver) nem engedi távozni AH-jukat, szellemüket, hát ettől sérthetetlenek. Amúgy ennek a dragakővé jegecesedett transzcendens könnycseppnek a színe és fényessége, mint a csillagok esetén is, határozza meg katonai rangjukat, így az születésüktől fogva eleve eldöntött. Mindazonáltal a thaorok természetes élettartama 125 nanoaion, fél galaktikus nap, azaz 125000 földi év, növekedésük, fejlődésük, tehát gyermek- és ifjúkoruk 62500 évig tart, aztán biológiai órájuk felgyorsul, de csak a természeti lokabéli hetvenéves kornak megfelelő állapotig öregedhetnek, nos egy 63000 éves huszonötnek, egy 88000 éves ötvennek, egy 108000 éves pedig csak egy jó karban lévő hetvenesnek néz ki, de nyugi a 120000 éves is. Nem lesznek soha betegek, de az istenek könnye nélkül a csatatér számukra veszélyes hely, ha gyilok nemes szervüket éri belépusztulnak. Viszont homlokkövestül csak a nagy, daimonita élő halálgyár tud ártani nékiek, ama bizonyos Kozmikus Velőszippantó Hangyász, ha kivégzésrűl van szó ez az élő kínpaddá idomított, halálgyáros fenevad sajna minden alacsonyabb, mi több magasrendű asztráltestet és minden hozzátartozó tudatszintet- illetve formát képes bedarálni és transzformálni. Ha már itt tartunk a halálnál beszélnünk kell arról, mi következik a thaorokra cirka 125000 évnyi élet után, hogy is fest másvilági túlviláguk a Nagy Ítéletig. Ahol aztán végleg eldől minden létező további sorsa. Az Önmagukat a maga teljességében tételezők új testbárkát kapnak, hogy áthajózhassanak az Igaz Igaziba, Való-viába, a Metafizikai loka, a Megnyilvánulatlanság salus szekciójába. Az önfélreismerők léket kapott élethajója meg elsüllyed a genezis-utániság-előttiség őslevesében vagyis megbuknak a végső vizsgán és VILÁG(ÉVismétlésre) ítéltetvén kezdhetnek sajna mindent elölről. Bizony fiam, az átlagos thaor túlvilági másvilága úgy fest, nemes AH-juk lévén, hogy a tündék vidékére kerülnek, Tündérországba, a Fehér szigetre, (Leukéra) a Boldogok szigetére, az Elyziumi mezőkre, Thuléba, hogy ott boldoguljanak az előbb említett, sors-döntő Nagy Ítéletig. Hajdan az egész Broan galaxis Tündérország volt, úgymond tündék vidéke. A tündéralkatúak speciesébe tartozó tündék, kik közönségesen tündéreknek is neveztetnek, a Közteslét egyik legnépesebb ős-alapalfaja, – kik I-es asztrálfokozatú tündérfajúak ugyan, mégis a nemkülönben tündéralkatú nimfáktól, amazonoktól, valkűröktől eltérően nemcsak nőstény, hanem hím egyedekből is állanak,– szétrajzottak a Második Univerzum egész területén a daimóniai hódítás miatt, majd hozzávetőleg kétharmaduk a Broan galaxis egy kitüntetett helyére csoportosult és megalapította Doxopoliszt. Most ennek a hatalmas kvazárnagyságú fényvárosnak egyik dicső szintje az eleven és aioni halhatatlan tündék lakhelye, a Boldogok szigete, Thule, az Elüszion, ahol a nemes thaorok javának és többségének halál utáni állapotban, numen burkolta AH-ban, (post mortem az AH-RUACH-PNEUMA látja el az asztráltesti funkciókat) mégis az élő, (asztrál)hús-vér tündékkel egységben módjában áll megboldogulni az Ítéletig. A thaorok hitványabbja, szerencsére a kevese-ritkája (nem a pacal java, fiam) viszont öntudatlan, nemlétszerű állapotban szunnyadoz a Dies Irae-ig. A pechese pedig, a daimoniták által elfogatván kivégeztetik, asztrálteste és AH-szelleme táplálta perszonális alanyisága-önmagasága-tudata-centruma azaz egész túlvilági énje a velőszippantó hangyász, az élő kínpad, a halálgyáros fenevad által szétrágatik, s mind asztráltesti, mind numeni részei, tehát egész asztrális; közteslétbeli, természetfeletti egója belekeveredik a nagy kozmikus cirkulációba. Egyes életelemei a dágonita újszülöttek építőkövei lesznek, míg mások meg a fizikai loka élőlényeinek génjeiként, lélekgyökeiként leledzenek, afféle másvilági humuszként. Az ő Reménységükről majd később. Ám Thaor népének maradékát, Attaloth védőinek hősi maradványát és a segítőket, a végtelen magasságú város eleste után, ( ha ugyan eleshet, mert nem Babilon az, fiam ) azokat, akik el nem estek, a pajzs felső, tölcséres csücskin átall az olümposziak magok közé szippantják élvén. (Asztrál)testben. Így szól az ősi jóslat, fiam.

 

Szerző: Batári Gábor

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://b-irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr358364216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása