AZ ÍLION FÖLDRAJZI, BIOLÓGIAI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI LEÍRÁSA
A POST MORTEM FOLYAMATOKRÓL
Ám szót kell ejtenem még az egyik legfontosabbról. Az asztrális létezés eme ontológiai krémjének, humanoid-lénytani jótékony csúcsragadózóinak, kibiztosított, nyájas csúcsfegyvereinek a tündéralkatúak species három femin/in/ továbbá (ista)- de korántsem férfigyűlölő- alfajának, a mindezidáig is sűrűn emlegetett nimfáknak, amazonoknak és valkűröknek antropológiájárúl, thanatológiájárúl és eszkatológiájárúl. Azaz sebezhető, avagy sebezhetetlen voltárúl, élethosszárúl; hogy miként hal avagy hal-é egyáltalán és az Ragnarökig s azon által, mindazonáltal azon túlnan es, az Dies Irae-ig terjedő szekunder post mortem sorsárúl. A tündéralkatú fajúak nőstényei (nimfák, amazonok, valkűrök, tünde nők) s az egyetlen férfinép is köztük a tünde hímek mind-mind aioni halhatatlanok, de nem aioni elpusztíthatatlanok (vagyis maguktól meg nem halnak, de megölhetők külső ráhatással) amellett még sérülékenyek is. Ám romolhatatlanok, mert szervezetük magától nem romol, nem kopik, nem rághatja kórság kár-hozatos férge (amúgy ez minden asztráltestről elmondható) és hellyel-közzel hervadhatatlanok is, mert csak negyvenkét éves korukig öregedhetnek, persze, ha elérik az említett kort jó karban lévő negyvenesek, elhízásmentes, orcacsinosító ráncokkal ékesített gyémántrendes, érett szépségek lesznek. A tündéralkatú fajúak esetében tulajdonképpen értelmetlen lenne beszélni halál utáni életről; túlvilági másvilágról, mert ugye ők halhatatlanok. Vagyis megérik az aion beteljesülését, az Utolsó órát, az Ítélet napját, a Dies iraet. Sőt az idők, a terek és a szubsztancia; az n dimenziók, a lokák, a Létesülés, a Mindenség „meg minden”, egy szóval a Világnap végét, akkor aztán ők is bevégződnek a Végben, – mint mondottuk cum tempore et spacio – ami a Beteljesedés, a Kezdetben, ami az Eredet. Bizony, ha valaki aioni halhatatlannak születik, – mint az I-es asztrálfokozatúak, továbbá a milóiak – vagy születik újra a második égben (értsd fiam, hogy Második Univerzum) miként Nofertiti, a milói Vanda is, az megkapja ajándékba az öröklét első felét is a Kezdettől-Kezdetből való létezést, azaz mindent átéltként és megtapasztaltként birtokol, ami az idők előtti léttől fogva történt. Nos ez teljességgel igaz, ha mindenki marad a maga otthonjában a tündék Doxopolisz elyziumi szintjén (háromnegyedük ki se teszi onnét a lábát) a nimfák személyre szabott fűszálaikban, fáikban, forrásaikban, folyóikban, tavaikban, tengereikben, az amazonok a Themiszkürán, a valkűrök a Folkvangon vagy a Vallhöllben. (Ha a Földre settenkednek egy hősi lélekért, akkor érzékelhetetlenek, olybá tűnnek, mint a levegő, – mint minden természetfeletti test ilyen helyzetben – tehát semmiképp nem érheti haláli vész őket). Ezért oly rettentő önfeláldozás az amazonok és a valkűrök vagy akár a nimfák részéről, hogy elhagyván biztonságos házukat, várukat, palotájukat Attaloth segítségére sietve magukra vonják a sebezhetőség és az elpusztíthatóság ódiumát, bár aioni halhatatlanságuk megmarad önmagában. Tehát fiam, ha valaki oly ügyes hogy, képes megölni egy nimfát, amazont vagy akár egy valkűrt fegyver élivel, akkor a nimfa és a valkűr szó szerint örök álomra szenderül egész a Végítéletig, – ez történik a tündével is, ha legyilkolják. * Asztráltestük pedig épségben marad, nem kezdheti ki a szagtalan szétesés – mégiscsak a bűzhödt rohadásmentes Asztrállakában vagyunk – az asztrál-fizikokozmikus (mert ebben mindkét Univerzum részt vesz) testvándorlásba való betagolódás.
(Persze a világok bizonyos különös időszakaiban fölébredhetenek, sőt merlini vagy gandalfi kaliberű varázslók, orpheuszi kvalitású dalnok-költő-bárdok énekükkel-lantjukkal-szavalatukkal felkölthetik őket, de dolguk végeztével visszahunynak az örök álomba, hogy pótoljanak, mert örök életükben igen keveset aludtak.)
Az amazonok és a legkiválóbb, legodaadóbb valkűrök esetében azonban más a helyzet, ha halálosan megsebesítik őket, ugyanis amint kiszáll a numenba csomagolt szellem belőlük, testük eltűnik, s ők egy cölesztális orgazmusban egyesülnek kedvenc istenükkel az amazonok Árésszal, a kiválasztott valkűrök pedig Geröyk Odin aspektusával. De ha nagyon szólongatják őket vagy épp olyan kedvük vagyon, kijózanodnak a szent extázisból, hologramszerű energiatestet öltenek istenük fényéből táplálkozván, ennek segedelmével az asztrális és fiizikai tér-idő korlátait pillanatok alatt legyűrve, akárhol megjelenhetnek még annak is, aki hívja őket, így dicsőülnek, boldogulnak az Utolsó napig. A nimfák, amazonok, valkűrök pechese – a tündéket külön nem említem, mert csak elenyésző számban vesznek részt a harcokban, de ez azért rájok is vonatkozik – a birodalmiak által elfogatik és kivégeztetik a Kozmikus Velőszippantó Hangyásszal. Ez a lélektelen hóhér még a legmagasabb rendű asztráltestet és a hozzá tartozó tudatszintet is képes szétrágván nyiszlikbe aprítani, szétmarcangolni és megsemmisíteni. Az így kivégzett tünde, nimfa, amazon és valkűr személyek elszemélytelenednek, mivel tudatuk kioltódik, és elpusztíthatatlan AH-juk-szellemük vég(e)zetül numenjük társaságában, de tőle szigorúan és erőszakosan elválasztva kiszáll az éterbe, illetve az asztrálba. Másvilági (finomtest)maradványaik, ez esetben pedig betagolódnak az asztrál-fizikokozmikus testvándorlás mechanizmusába. A kivételesen peches vagy a démonok és dágoniták által kivételesen gyűlölt fogságba esett nimfát, amazont, valkűrt, esetleg tündét a Tartaroszba, az áruló daimóneusok és a dezertáló milóiak számára fenntartott büntetődimenzióba, a gyötrelmek ama helyére vetik, ahol különféle válogatott kínkötözéseknek és egyebeknek vetik alá őket, mikről majd későbben alaposabban szólunk fiam, és mindezek felett és alatt gyötörtetnek hosszú világkorszakokon körösztül egész az aionok bevégződéséig.
A közteslétbéli humanoid testek rögtönzött leltárja
Most pedig summázatként fiam, következzék egy kis leltár a Közteslétbeli humanoid testek tulajdonságairól.** (Mert vannak nem humanoid testek is pl. a zoomorfok vagy akár az antropomorfok, melyek a mi szakzsargonunkban nem emberiek, hanem csak emberszerűek).
A shagayok romolhatatlanok, ám nem halhatatlanok, nem hervadhatatlanok, (bár hetven éves /biológiai/ koruktól nem hervadnak tovább), de sérthetetlenek egyúttal elpusztíthatatlanok (legalábbis, amíg élnek). A démonok nem aioni halhatatlanok, nem elpusztíthatatlanok, valamint sérülékenyek is, azonban hozzávetőlegesen hervadhatatlanok, (csak ötvenkét éves /biológiai/ korig vénülnek) romolhatatlanok, és három hosszi életük van. A magisterfokozatúaknak pedig, mert nálok van a Numen nyitja mindenféle túlélési stratégia, élethosszabbítási és feléledési kiskapu áll a rendelkezésükre. Az I-es asztrálfokozatúak családjába - kik pszeudoasztrál- illetve finomtestűeknek is nevezetetnek - tartozó tündérfajúak (tündék, nimfák, valkűrök, amazonok) romolhatatlanok, aioni halhatatlanok, kvázi-hervadhatatlanok (azaz csak negyvenkét éves /biológiai/ korukig korosodnak), ám nem sebezhetetlenek és nem elpusztíthatatlanok. A milóiak általában romolhatatlanok, aioni halhatatlanok, aioni elpusztíthatatlanok és olyannyira hervadhatatlanok, hogy örök fiatalok, de bizonyos végtagjaik illetve szemeik sérülékenyek. A milói félistennők, mint Brünhilda természetesen mintugye milóiak az örök ifjúság birtoklói, romolhatatlanok, aioni halhatatlanok, aioni elpusztíthatatlanok és fejükön és törzsükön felül legalább egy egész és egy fél végtagjuk és egyik szemük is sérthetetlen. A milói istennők, mint Vanda mondanom se kell, örök fiatalok, romolhatatlanok, aioni halhatatlanok, aioni elpusztíthatatlanok, tetőtől talpig sérthetetlenek, de titkos praktikával roncsolhatatlan végtagjaik vállból, csípőből leemelhetők. Az égi istenek és istennők romolhatatlanok, hervadhatatlanok, halhatatlanok, elpusztíthatatlanok, tetőtől talpig roncsolhatatlanok, végtagjaik semmilyen módon, semmiféle varázslattal sem vehetők le még váll- vagy csípőízületből sem. Ám meg lehet őket sérteni legalább is büszkeségükben és testük külső felületén, de a sérülés rögvest magától begyógyul, ha ellenben mélyebb a seb Paiéón, az istenek orvosa akkor is könnyűszerrel rendbe hozza a fokozottan fájót – mert az isteneknél minden tökéletesebb még a kín is – úgybizony fiam, mert a Második Univerzum leghatalmasabb lényein csak parányi, de annál sajgóbb seb ejthető. Igaz a második leghatalmasabbakon, a milói istennőkön még egy karcolás sem eszközölhető ki, viszont extremitásaik extrém esetben ellophatóak, bár ez a tünemény jelenlegi tudásom szerint, ebben a Világegyetemben csak egyszer történt meg, ami igencsak ritkának mondható, vagyis rettentően nagy a valószínűtlensége, tulajdonképpen matematice meg sem történhetne, szegény Vandánkkal mégiscsak megtörtént, sőt ennél még sokkalta valószínűtlenebb is.
