Isaura rabszolga volt, Esmeralda vak
2016. március 01. írta: farappa

Isaura rabszolga volt, Esmeralda vak

0303.jpgKiskapitalista kalauz / szócikkek

 

'E', mint Esmeralda:

 

 

A kereskedelmi televíziók bevezetésével hatalmas szappanopera-áradat söpört végig Magyarországon. Ebből is kiemelkedett az úgynevezett Esmeralda-betegség, mely egyeseknél könnyen Esmeralda-őrületté fokozódhatott. Esmeralda vak lányként kezdte, ezzel gyorsan megelőzte a többi csinos szappanoperahősnőt. Azonnal meghatotta a közönséget. Isaura még gyakorlatilag egyeduralkodó lehetett, Esmeraldának kemény versenyben kellett megküzdenie pollpozíciójáért. De megtartotta. A végén kissé elfáradt a sztorija, de a maradék hajtóerő és üzemanyag elegendőnek bizonyult a boldog cél beteljesüléséig.

Isaura rabszolga volt, Esmeralda vak. Mindkettő kigyógyult méltatlan helyzetéből. És a közönség így is akarta. Hiszen az emberekben erős a szolidaritás az elesettekkel. Sokan látják a vak lány optikáján keresztül a világot.

Sok fiatal, romlatlan leánylelket ejtett rabul. Miniszoknyás tinilányok gyűlölték meg Esmeraldán gúnyolódó fiatal tanárukat, akiért azelőtt rajongtak. Napközis és túratáborok élete bénult meg, mikor a bakfisok megtudták, nem nézhetik Esmeraldát. Leánygyermekek sírtak, ha rájöttek, a táborban nincsen tévé és benyújtották ultimátumaikat, miszerint akkor inkább ők hazamennek.

Ami megkapó, az a sorozat egyszerűsége. A népnek tulajdonképpen a legegyszerűbb dolgokra van szüksége. A fehérnépnek különösen, s ez érthető is. Tényleg megejtő, amit a hős Alvaro mondott Esmeraldának, amikor lemondott róla José Armando javára. Idézem (nagyjából mert nincs videóm, nem telik rá, de ennek okairól máshol): A: - Nagyon fog fájni, de a boldogságod mindennél fontosabb. E: - Szenvedni fogsz. A:- Igen, szenvedni fogok, de mindkettőnknek így a jobb. E.: - Örökké emlékezni fogok rád és a tettedre. A.: - Elmegyek, ne legyen nehéz a búcsú. E.:- Igen, menj el, nekem José Armandoval kell maradnom, nekem rendelte őt a sors.

Elég sokat sírnak az ilyen jelenetek közben, a sírást tiszteletben kell tartani, úgyhogy fojtsuk el azt a félmosolyt.

A bejegyzés trackback címe:

https://b-irodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr908422912

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása