(Második exkúrzió)
Áh, Miló, hadd ejtsek Milórúl egypár magyarázó szót: Miló egy Jupiter-nagyságú bolygó az Androméda-köd csillagrendszerben, az étertest-fokozatú, /tehát nem fénytestű/ szoláris isteni, háromnegyedisteni, félisteni lények székhelye. Bár azóta, a láthatatlan szférabéli úgymond „égi” istenek az említett planéta tér és időbeli koordinátáit a maguk forma nélküli, ámbár tiszta ideáktól formózus tartományába térítették. A milóiak mintegy ízelítőt adnak, előzetest az asztrális síknak, a második szférának egyszóval az asztrál-lakiakanak az isteni, első szférából, Theó-riából, mely e mediális egzisztencia, az asztrális loka rejtett dimenziója. Különös egy jószág a milói étertest minden szempontból magasztos, de hibrid létforma. Letaszított istenek, alacsonyabb besorolású nőkkel félrekefélő főisten gyermekeinek vagy halála után kivételes feladatra kiválasztott hősi, de nem szent emberlélek vehikuluma. Sokszor egy étertestben kavarog egy főistenfattyú, egy bűnhődő isten és egy heroikus emberlélek. E dicső élő sátorház általában a királyok, a bátor királynék, a lovagok, a ksatriják jutalma, halál utáni élethivatása, ragyogó eszköz a roppant post mortem világfeladatok végrehajtásához.)
Szép Irén származása tehát előkelő, egy amazon- sőt valkűrfeletti, harcosszűz-rend, a megkötözhetetlenek kasztjába tartozott, ugyanis őket még főbenjáró bűnök elkövetése esetén sem volt szabad megkötözéssel fenyíteni. Ők ellenben rabnőiket kényük-kedvük szerint lógathatták kötelékeken.
A velőszippantó hangyászról: Ez kérem egy anomália, talán szabotázs, valaki hagyta elszabadulni, szinte direkte a kozmikus hangyász rakoncátlan ösztöneit. Mindjárt megmagyarázom drága olvasó. A Daimóniai Birodalomban, mert egyfajta előre-a-hadi-haladásért tudományos állam alapvetően statáriális ítélkezés van. Tehát, akit letartóztatnak rövidke tárgyalás után, bizonnyal számíthat a kivégzésre. A sok-sok halálos ítélet miatt lett a hajdan zabolátlan, hivatalnoki agyakat roppantó aztán az így lett pépet szippantó kozmikus velőszippantó hangyász az ítéletvégrehajtásra szelidítve, szakosítva. Ez a szigorúság a bíráskodásban mondhatni önvédelem, életvédelem egyfajta újrahasznosítás. Mert a kivégzésre szánt, a Velőszippantó által darabokra rágott majdan, atomjaira emésztett, végezetül kibocsátott lelkek másképpen szólva asztráltestű humánok újrahasznosíthatóak azaz felhasználhatóak új nemzedékek létrehozására, annál is inkább mivelhogy a daemonoidoknak nincsenek nőstényeik.
(Harmadik exkúrzió)
Kérném szépen, hogy ez űri szörnybakó miért okádja ki az általa szétrágott szerencsétleneket? Mert a daemoniták e felszentelt hóhérinak a kivégzések idején, mint a prétáknak tűnyi vékonyságúra szűkül a torkuk, -tán a felfokozott izgalmi állapot miatt- még egy kvark sem fér le rajt illenkor, nemhogy egy teve.
Ám a büntetésvégrahajtás azaz annak elszenvedése terén kivételezettek a daimoneusok (a daimoniták-daemonoidok: élcsapata; magisterek, tábornokok, etc.), az inszekt-humanoidok (pl.szilíciumdongájú dongók) a runok és a milóiak ők enyhe és középsúlyos bűnökért nem kaphatnak halálbüntetést, viszont a legfőbenjáróbbakért a halálnál is sokkalta rosszabbat mindenki a maga fajának, rendjének, osztályának megfelelően, ímé:
A daimoneusok legsúlyosabb büntetése a Tartaroszba vettetés hosszi életük végeig, akár a ciklus zárultáig, fenyítékük nem holmi megalázó kiköttetés, farkasgúzs v. kurtavas, hanem tantalusi illetve sisiphusi kín, az inszektoidoké az éles elmével való felszabdaltatás (lásd Első megmutatkozás). A runiak v. runiták (Mirdroff és Tammarg, Edgár és Alfonz, Stomamundstjern és Fjortibrantz) nagyon kivételezettek, mert démonizált, felfokoztatott, de mégiscsak gyenge erők, ezért nem is bírnák az „örök” kínt a Tartaroszban, gyengébb numenjük miatt hamar elvesztenék (fájdalom)tudatukat. Ezért kirívó bűnökért fejbörtönt rémálmokkal kapnak az Abüsszoszon s ha visszaesők – mert mint mondottam az „örök” büntetést nem bírnák ki, – akkor osztályrészük a harmadik halál hallá inhaláltatása. A milóiaknak középfajsúlyos bűnökért gúzsba kötés vagy sziklához láncolás, főbenjárókért ég s föld közé függesztés a ciklus végéig vagy a Tartarosz legmélyebb bugyrában való „örök” kiköttetés jár. (Erről olvashatsz olvasóm, még a 84. oldalon illetve a 162-en, 163-on meg a 164-en). Ez a Daimóniai Birodalom válasza a milóiak váltig hangsúlyozott megkötözhetetlenségére. Minden elfogott ellenállóra, ellenségre pedig a Velőszippantó általi halál vár.
