Szeretteim! Szerintem igen. Miért veri az egyik ember a másikat? Mert az agressziónak valahol ki kell jönnie. Az érvágás nem segít úgy, mint rég. Minden háború egy nagy levezetés, csoportterápia, ahogyan hétköznapi életünk mikroharcai is: ha sikerül elorrozni a teszkóban az utolsó babkonzervet a vénasszony orra elől, sikerélmény lesz úrrá rajtunk. Ha sikerül beleköpni a rohadék főnökünk kávéjába, vagy helyrerakni egy kolleginát, akinek megint nincs igaza, vagy megmondani valakinek a valamit, vagy kiábrándítani egy beábrándult embert, vagy megmondani azt az embert, aki abban a tévhitben van, hogy jól áll neki, hogy folyton ideges. Vagy megmondani a vicces embernek, hogy nem jópofa és hagyja már abba a jópofáskodást.

Észrevettétek, hogy lassan már milyen régóta hányat írunk, és még mindig nincsen világbéke? Csak harács meg jajszó? Háború, s nem béke? A gazdag még gazdagabb, a szegény még szegényebb, a békétlen még békétlenebb, az erőszakos bunkó mégerőszakosbunkóbb. Pedig minden emberi harcdúlás butaság, hiszen közös hajóban utazunk, utazunk a Nap körül életünk végéig. És mi, buta ember, békétlenségre pazaroljuk el a drága időnket, paradicsomépítés helyett egymást maceráljuk! Hát teljesen normálisak vagyunk mi vagy teljesen nem?

Mióta jelen vagyunk ezen a Földön csak pusztítunk. Mára többszörösen megteremthettük volna a Paradicsomot, ami eddig azért nem jött össze, mert bizonyos szűk rétegnek mindig kellett még egy milliárd a boldogsághoz. A felhalmozás a sátán mentsvára!

Amint megjelent az ember ezen a bolygón, első dolga volt, hogy kővel beverje a másik ember fejét. Később éles fémpengéket készített, hogy útközben belecsúsztassa minden szembejövő testébe. A pengét aztán fémgolyó váltotta fel, de ma már egy enter is elég a gyilkossághoz. Ez abnormális. Őrület! Egy abnormális világban élünk. Nem ijesztő? Csak a pusztítás, az megy (jó, néha vannak hasznos felfedezéseink is, mint a gyermekágyi láz meg a cé vitamin, de mindkettő eltörpül az atombombához képest, ami már tényleg gáz. Az atombomba azért veszélyes, mert az embernek rendkívül alacsony az olvadáspontja). Mi vagyunk a föld vírusai, és nincs ellenünk semmilyen antibiotikum.

Ne öljük tovább egymást, hiszen mindannyian szilícium alapúak vagyunk, de még mindig vadászó-gyűjtögető, s pattintott kőkori az alkatunk. Pedig a béke gyönyörít…

Érző lények vagyunk, ha karddal megböknek, vagy rálépnek a nyakunkra, igen fáj. Az egész világegyetemben csak az ember szarkeverisztikus és semmi más. Szeretünk gyűlölni – teljes kiőrlésű gyűlölettel.

„Lefűrészelt csövű öntudatom elsütöm, esküszöm. Nem lehet dolgokat félvállal felvállalni a vastag magányban” – mondod, de dehogy jön majd az a félédes feledés. Egy szép nap meg ott állsz az atomtemető partján, kifolyt szemmel, imára kulcsolt kézzel, mint egy életnagyságú kísértet, ujjaidat tördelve, hogy „aj, de kár volt vérengzeni, én ostoba segglény, ecce homo”. A háborút teljesen kár volt kitalálni, mert mindenki csak szomorú lesz tőle. Egy háború során mindig felmerül az a kérdés, hogy ki a jó és ki a rossz? Nos, a jók mindig mi vagyunk. Nem arról van szó, hogy köpjük egymást szájba. Nem. Minden háború fáj… Lehervasztikus. A háború életellenes, mert aki kardot ránt, kardot nyel.

Le a bosszúvággyal és a vérnásszal! Le! Nem azt mondom, hogy akinek 2 inge van, az adja, mert az mindent megold… Mert nekem is több ingem van, a legtöbb mind a kedvencem, tehát én pl. nem adnék, de akkor is úgy lenne jó, hogy akinek ingtöbblete van, és adogatós fajta, az adja oda a másiknak.

Rájöttem, mi kell? Rá! A világban lévő feszültség 80%-a szexuális frusztrációból ered – ez pedig csatározásokhoz vezet.

Világunk még sosem élt olyan korszakot, melyben ne zajlott volna valahol valamilyen háború. És az ott és akkor még oké is volt, hiszen területszerzés, kivagyiság, történelemfaragás meg minden. A szegény rómaiak nem tudták, hogy egyszer majd ők lesznek a történelem: azt hitték, ők a fejlettség csúcsa, és innen már nincs tovább: nem a történelemkönyvekre gyúrtak ők, ahogy mi sem. Na, de a történelem már kész, 2016 van, csókolom, le van zárva, vége, immár teljesen és tényleg fejlettek vagyunk, értelmesek és szépek, van már minden: internet, iPhone és Lady Gaga. Már nem kell semmi. Annyira fel vagyunk világosulva, amennyire lehet. Tehát, már csak a világbéke hiányzik, ehhez pedig az érzelmeinket kell megzabolázni - ennek pedig egyetlen módja, ha azonnal és gyökeresen félretesszük nemzeti, faji és ilyen-olyan ellentéteinket és az egész világ egyesül egy globális, megnyugtató orgiában. Egy világorgia a békéért, ahol mindenki zsibvásárra viheti a bőrét, s mindenki mindenkivel kamatyolhat, hogy lenyugodjon végre. Török a göröggel, arab a zsidóval, keresztény a nem kereszténnyel. És ott, a pőre pucérságunkban meglátnánk végre, hogy nem különbözünk. Nevetnénk egy nagyot, letörölgetnénk egymásról az odafröccsent testnedveket, és együtt mennénk zuhanyozni. Nem így lenne egyszerűbb? Minden kiegyenlítődne, ki lenne sütve az a túlfeszült szextrafó. Feloldódni az egyetemes orgazmusban és egymás izzadt szextestén pihegve elnyugodni. Gyűljön össze a világ és mindenki mindenkivel! Inkább szex legyen, mint baj.

És nekünk kell megtenni az első lépést, nem pedig a határokon túlra mutogatni – mert ha mi elkezdjük itthon a saját kis orgiánkat Hegyeshalomnál, az már átédesgetné az osztrák nagybefektetőket is!

Az emberi törékenységet felvállalni nem a gyávaság, nem az impotencia, hanem az intelligencia jele. Nem vagyunk annyira kemények, akár öltöny van rajtunk, akár bőrkabát. Az öltöny alatt csak a remegő húsvaló lapul. Egy elegáns málnafelhő, amit könnyen kivisz a huzat…

Keménykedni képmutatás, nem vagy az: ha 10 percig nem veszel levegőt, véged, vagy ha a metró gurul át rajtad, akkor is. Ennyi vagy. Önző mivoltod törékeny. Az emberi testben 2 percenként képződnek rákos sejtek és csak egy erős immunrendszernek köszönhető, hogy nem kell kemoteáznod naponta. Bármelyik percben leállhat a szívműködésed is, minden magyarázat nélkül. Kampó. És még sorolhatnám a törékenységünket bizonyító tényeket. Belül mindenki meztelen. És egyforma. Még a szépségkirálynő is szarik, bizony. Játszogatjuk kis hatalmi drámáinkat, teljesen fölöslegesen. Kritikus tömegünk változik.

De nem fogom felverni a coelhoi csendet…! Hova tetted az egyedfejlődést??

Eléggé sajnos?