Kiskapitalista kalauz / szócikkek
'P', mint Privatizátor
A privatizátor rejtőzködő élőlény. Nem összetévesztendő a konkvisztádorral, amely hasonló környezeti viszonyok között él, mint a privatizátor. Ez utóbbi a terepviszonyokhoz mesterien alkalmazkodik, szinte beleolvad az életterébe. Nyilvánosság elől visszavonuló természete segíti őt a fenn maradásban. Nehéz meglátni őt és nehéz megszeretni. Még nehezebb követni az útját. Saját vadászterületére nem enged be senkit.
Néha előfordul, hogy helikopterekkel végrehajtott kommandós akcióval próbálják kiűzni a területéről. Ugyanis elég kártékony. De ez sem hat, a (társadalmi) mező úgy van megtervezve, hogy neki használ minden. Énképe éppen ezért meglehetősen nagy. A kifejlett privatizátor meg van győződve arról, hogy miatta dalolnak a sztárcsalogányok, miatta csörtetnek a jól fizetett vadkanok, miatta öntik ki a másként gondolkodó ürgét. Ez egyébként így is van.
A tiszteletreméltó Orál-Morál, győztes (poszt)magyar vezérelvünk tiltja, hogy bármi közelebbit mondjak a privatizátorokról, azért engedjék meg, hogy egy szélsőséges XIX. századi költő szavait felhasználva jellemezzem őket. Remélhetőleg a Vörösmarty-mix révén még jobban megbarátkozunk e különösen védett fajjal.
A privikről
És oly sok bűn és oly sok per után
Kövéren bár, de él a privatizátor a hazán
A hazának terrorháza
Fiainak nem hazája
Kincsnek, vérnek rossz gazdája
Menjél csak a szféra bálba,
Az nem lehet hogy annyi hív
hiába gondatlan kezelés
s a keservben annyi hű Csepel
szakadt meg a hatalomért.
Magyar ember rosszra, jóra
Még szavazni jár dobszóra.
Ura s rabja millióknak
Ebben bízzál s kész a Holnap!
Mi baj szívem magyarkám?
Sors asszony így szólt aznapon
Menj el szavazni és beszéld el
Megjutalmazlak gazdagon.
Nem mondtuk néked elégszer
Nem minden ember ember?
Csalóknál csak annak több joga
Aki még többet veszteget el.
Zsarnok, szolga egy személyben
Miért vagy olyan túlérzékeny?
Nincsen egy szó összehangzó
De ha van is, te elbagzod
Nincsen egy tett, mi eggyé tesz
Nincsen más kép(p), csak te képed.
Amit a sors egybe nem szőtt
Káoszlovag, az az erőd.
Ez a föld, amelyen annyiszor
jogrend sohase volt,
Ez, melyen minden „szent” nevet,
ha gyalázó botrányt koholt.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, s tán dolgoznak?
És vajon meg mikor tudják
Másnak lesz-e vagy magoknak?
Illusztráció: Olvassátok és ámuldozzátok, most már ezt is lehet! A 2005-ös Kiskapitalista kalauzban megjelent p mint privatizátor megelőlegezte a Nemzeti Emlékezet Bizottságának felállítását. Írtam e sorokat 2005 előtt és megjelentettem 2005-ben, amikor mindenki ódzkodott, óvott, hogy csak emlékezni ne kelljen. Meg hogy „Kádár olyan ember volt, hogy…”, ne bolygassuk ki nyert és ki veszített, ki lett privatizátor és kit vertek át, ó ne! Most az áldozatoké a szó, és végre vizsgálják, milyen bűnöket követtek és minek, kinek a nevében. „A törvény kinyitotta az ajtót, amit 1990-ben bezártak, az áldozatok felfedhetik a különböző pártállami, titkosszolgálati alkalmazottak, megfigyelő ügynökök neveit.” Egy biztos, ezentúl már nem lesz „komilfó” azzal dicsekedni, hogy nagyapó az egyik Nagy Intézmény igazgatója volt az ötvenes években… Remélhetőleg a hálózati famíliák sarjainak önhittsége is picikét csorbát szenved…
