4. cella

Szerelem és halál

A próba után megkönnyebbült a lelkem. A küldetés sikerét megkoronázó csók mindent eldöntött. Megtaláltam célomat és a célt beteljesítő segítőtársamat is.

Az elmúlt nap eseményei pörögnek még mindig a fejemben, amíg Cynthia autójára várok. A ma este újabb meglepetése előtt állok, tele várakozással és újonnan fellobbant hittel. A remény fénye felvillant előttem, hiszen Cynthia elárulta, bajtársaim már tárt karokkal várnak. Nem leszek többé egyedül...

Ahogy kinézek az ablakon, már látom, ahogy Cynthia autója leparkol a kapszulásházam előtt. Gyorsan megigazítom a ruhám, a hajam, fújok egyet a zakómra és úgy teszek, mintha váratlanul érne a csengetés.

Cynthia vidáman mosolyog rám. Ő is remekül fest a kék ruhájában. Fekete bőrkabátja a bokájáig lóg, a kék ruha pedig combközépig ér. A GSHE állandó egészségügyi és népkioktatási rendszerének még nem sikerült mindenkiből kiölnie a stílust. Különösen nem a Főbiztonsági osztály tagjaiból, akik külön kedvezményeket is élveznek.

Ahogy leérünk az utcára, csodálkozva nézek az autójára. Ő szintén visszanéz rám, nem szól semmit, de egy kissé meglepetten veszi tudomásul a reakciómat.

- Szállj be az autóba! - mondja gyorsan.

Úgy teszek, ahogyan mondja. Tudom, hogy a város szélén fogunk kikötni, ahol az ellenállás tagjai, egy titkos bázison, biztonságban megbújhatnak. De azt még nem tudom, ez hol található, melyik városrészben, nyilvánvaló, hogy a külvárosban kell lennie, vagy még azon is kívül. De első csodálkozásomat nem ez váltotta ki. Erre számítottam, hogy egy kissé távolabb vernek tanyát a törvényenkívüli "terroristák", akik nem illenek bele a GSHE rendszerébe. Szóvá is teszem azt, ami kérdéseket támaszt bennem:
- Hogyhogy nem elektromos autód van, Cynthia? Az ilyen benzinmotoros csotrogányokra környezetvédelmi különadót vetnek ki, amellett, hogy százszorosan is elátkozzák. A biztonsági osztályon sem nézhetik jó szemmel, gondolom.
- Ó, hát persze, hogy nem. A GSHE rendszere a legjobbat akarja nekünk, ez köztudott, hiszen a nevében is benne van, hogy környezetvédő. Azt hazudtam, hogy oldtimer rajongó vagyok, ezzel nem tudnak mit kezdeni. Az egyéni hóbortokat még nem tudták teljesen kiirtani a társadalomból, bár fáradhatatlanul munkálkodnak rajta. De hát van aki még pecázni és vadászni jár, mégsem rúgják ki és nem utalják az alapjövősök közé.
- Ezt sem sokat hallom, hogy az alapjövedelmeseket valaki az alapjövősök gúnynéven illesse, ez nem épp politikailag korrekt. Az alapjövősöknek nem is telne pecafelszerelésre és puskára, azoknak csak idióta videójátékokra telik. De térjünk vissza a benzinmotoros járgányok kontra elektromos autók vitára. Miért kerülöd az elektromos autókat?
- Ne legyél naiv, Manu. Az elektromos autó számítógépe azonnal továbbítja, honnan jössz és hová tartasz. A rendszer rögtön tudja, mi az uticélod. S ha már tudja, nem nehéz kideríteni, miért jársz olyan helyeken, ahol a mások nem, mi ezzel a célod, milyen rejtett búvóhelyeken keresed a találkozást azokkal, akik "nem a helyes úton járnak." Minél több elektromos dolgod van, annál több információt szolgáltatsz ki magadról. Persze, ha nincs rejtegetnivalód, akkor ez nem számít. Igy is úgy is az engedelmes kutyájuk leszel és ha mégis letérnél az útról, mondjuk túl sok emberrel tartanál kapcsolatot, vagy túl nagy társasági életet élnél, úgyis visszatérítenek. Elegendő néhány értesítés. Eddig nem volt igazán félnivalód neked sem. Tudomást szereztünk D'Onofrioval folytatott sörözéseidről, de nem tartottuk veszélyesnek ezeket.
- Mármint most a főbiztonsági énedről beszélsz, amikor többes számot használsz?
- Igen. Már csak így van, ebben a rendszerben kettős személyiséged van, ha értelmes vagy és gondolkodsz. Néha én is váltok a két gondolkodási rendszer között, ha már észrevetted. De mindig tudom, hol a helyem. Szóval eddig úgy ismertek meg, mint egy mindig jól alkalmazkodó, mindig felelősségteljes fiatalembert, akinek vannak apróbb hibái, de végső soron úgy él, ahogy azt a közjó megkívánja, a többi emberre és a környezetre tekintettel. Ha nem is teszed magadévá a szép elveket, tiszteletben tartod, hogy erőszakkal kényszerítik rád és nem háborogsz miatta. Csakhogy egyet elfelejtenek: hogy logikusan gondolkodsz. Észreveszed a rendszerben a hibát és ez nyugtalanít. Megérzed, hogy valami nem stimmel, valami nem kerek, és képes vagy órákig töprengeni rajta. Azaz nem is éred be ennyivel, levonod a következtetést, hogy ami történik velünk, az a legkevésbé sem jó és a legkevésbé sem a mi érdekünket szolgálja.
- Ezzel viszont nagyon sokan vagyunk így – vetem közbe.
- De nem elegen – folytatja Cynthia – azért vagyunk most olyan nagy bajban. Nem rendelkeznek olyan sokan ezzel a képességgel, mint azt gondolnád. Különben nagyon könnyű dolgunk lenne. Az emberek 70°%-a feltétel nélkül elhisz mindent, amit a médiában hall és semmilyen kétsége sincs a hatalom állításaival kapcsolatban. A hatalom pedig nagyon jól felméri, mitől félünk, mit tartunk fontosnak és mit nem. Nagyon jól ismernek minket és kihasználják a gyengéinket. És tudod, miért hisz el mindent az átlag? Mert sokkal jobban utálják a másik embert, mint a hatalmat. Meglepődnél, ha tudnád, mekkora gyűlölet van az emberekben. Ha jól csoportosítod és kevered azokat az állításokat, amit tényként fogadnak el, úgy egymás ellen fordíthatod őket, hogy még egymás torkát is elharapják. Közvetlen hozzátartozóikat nagyon féltik, akikhez a vérük köti őket, azokért sok mindenre hajlandóak, de egy idegen embert bármikor felnégyelnének. Bármilyen érdekért, bárminek a nevében. Pedig annak is vannak hozzátartozói, de az már nem olyan érdekes...
- Csak azt nem értem, ha ennyire fogva tartja őket a gyűlölet, miért nem a hatalom ellen fordítják?
- Mert az sokkal okosabb náluk, egész agytrösztök dolgoznak azon, hogy kiváltsák a kiszámított hatást és mindig elérik a céljukat. Ritkán hibáznak, mert összefognak, velünk ellentétben, akik folyton acsargunk egymásra, a másik fél meg titokban röhög rajtunk.
- Szomorú – teszem hozzá – és egyben félelmetes.
- Most viszont mi is elértük a célunkat – állítja le a motort Cynthia.
A külváros szélére kerültünk, elhagyott irodaházak sorjáznak itt. Valamikor itt szerettek volna létesíteni egy ipari központot, de aztán jöttek a járványok és azóta a senkiföldjének számít az egész terület. Az egyik irodaházat kerítés is övezi, átbújunk alatta, aztán lemegyünk egy elhagyott lejárón. Még létra is vezet lefelé, a létra végén egy bunkerbejáratszerű nagy vasajtót találunk. Cynthia megdöngeti az ajtót.
- Taráám... Szezám tárulj! - néz ki egy tagbaszakadt, pufikabátos alak. - Lépj be, idegen! Becsörtetünk az ajtón. Követjük a tagbaszakadt alakot, aki egy hosszú folyosó végén kinyit még egy vasajtót. A bunker belsejében egy tucatnyi ember tartózkodik. Néhányan térkép fölé hajolnak, néhányan modern fegyvereket tisztítanak, mások csak teáznak vagy üldögélnek egy tablet felett. Egy kreolbőrű fiatalember megszólít:
- Üdvözöllek az Ellenállásban!

A regény folytatása egy hét múlva következik