A világmegváltó kocsmai sörözések lelkesedését vetném netre. Tehát: hozzuk rendbe a világot. Most! Gyorsan, mert kevés az idő meg a hely. Kezdjük Indiával. Első lépés: a születésszabályozás. Lakossági kotonosztás. Kevesebb ember, kevesebb száj, kevesebb éhezés, kevesebb gond. Innen utazzunk is tovább Észak-Koreába és szüntessük meg azt a goromba totáldiktatúrát. Demokráciát, bőséget és szellemi szabadságot mindenkinek. Innen hazánk felé kanyarodunk, hogy a hitelek börtönében vergődő lakosságot tájékoztassuk, többet ne vegyenek fel semmit. Aki beteg, gyógyuljon meg. Aki rászokott, szokjon le. Aki nem pozitív-gondolkodó, mától legyen az. Aki szenvedélybeteg, a továbbiakban ne legyen az. Aki bosszúálló és nem csapatjátékos, az hagyjon fel! A frusztrált írócskák mindig bosszúállóak, ha nem érzik magukat a helyükön. Szemlesüt, kapucni alatti pengeajak, irigykedés másra, csúnyanézés. Innen kanyarodjunk felém. Magam felé hajlik kezem. Az nem kifejezés, hogy korlátolt vagyok, nekem csak korlátaim vannak. A frusztrált írócska csak írja a blogot, ottan próbálja a világmegváltást, hátha neki sikerül. De jaj, jön a kommentező, még kiosztja:

Kommentező: hagyd mán abba eztet, jobb lesz mindenkinek! szar vagy, nagy szar. Szaaar
Szerző: Igeeeen?! majd te megmondod! Én se szólok bele abba, hogyan kapálj.
Kommentező: Tudod, ki vagyok én??
Szerző: A leggyorsabb sperma.
Kommentező: Tudod, ki vagyok én?? Nagyon meglepődnél!!!
Szerző: ... tudom, tudom, te vagy a net királya, és van egy csomó BM-ismerősöd, akivel jól lenyomoztatsz és megcsinálod a valagam, elhúzod a nótámat és jön a móres. De akkor is csak egy faszfejkirály vagy. Zuhanyozz le, takarodj el dolgozni, fogyjál le kedvezőre, és keress magadnak egy barátnőt.
Kommentező: Mit okoskodsz megöllek te csak ne szellemiszintezzél itt teeeeee !!444!!!
Szerző: jó, te nyertél, de akkor is faszfejkirály maradsz. Ez nem fog változni. Segíthetek még valamiben? Nem tehetsz róla, hogy egy korlátolt fingszagú majom vagy, hisz már az anyukád is az volt

És így tovább

Körbeértünk és nem történt megváltás. A kommentező nem lett nem faszfejkirály, nem győzted meg, hogy állsáspontja hibás, nézete rossz, radikális, szélsőséges, reakciós és buta és önismétlő és önismétlő és olyan semmilyen és és és sehova nem vezető... . És még valami: a kommentező ugyanolyan gyáva féreg, mint én. Ez van, ez van. Olyan még nem történt a nettörténelemben, hogy meggyőztek volna egy kommentezőt arról, hogy nincs igaza, és hirtelen azt írta volna: „Igazad van, meggyőztél, belátom, hogy korábbi álláspontom hibás, sőt, még előttem is ismeretlen”. Olyan sem fordult még elő, hogy a blogoló megváltott volna betűivel bármit is, nem hozta rendbe a világot, az ugyanolyan szarul ment tovább, ahogy addig is. A megváltás újra elmaradt. Megváltás nincs, csak közös továbbalvás, kerülgetés, hibáztatás, hibakeresés, kibújás. Mimhez kapjak, amikor már csak a szavaink tartják össze a világot?

Ön szorong? Ne tegye!

Szüntesse meg! „Hogy ez eddig nem jutott eszembe!” - mondja átlagember. Ahhoz nem kell pszichiáternek lenni, hogy ezt megállapítsuk. Persze, sőt, ez a persze perszéje. A legperszébb persze. Az emberi seggfejség egyik fő oka a szorongás. Csak óvatosan szabad pszichológiai könyveket olvasni, mert közben rájövünk, hogy a vázolt szimptómák 90%-ban ránk is igazak - nem beszélve a többiekről, akik nem mi vagyunk - egész életünk egy hosszú pszichózis, egy neurotikus ámokfutás, és amire azt hisszük, hogy normális, az a nem normális. Ennyi skizofrén, borderline, és szimpla bolond még nem élt, mint ma. Néha egy David Lynch-filmben találom magam, amikor rám mordul éjszaka egy ismeretlen faszi a Kálvinon, hogy: „neked az a dolgod, hogy engem szolgálj” - majd kifújja az orrát a térkőbe. Vagy amikor az üveggolyószemű fiatalember, kezében gyanús folyadékkal teli nejlonzacskóval eléd toppan és közli, hogy ő földönkívüli, és azért jött, mert a bolygóján túlnépesedés van, és ezért Vecsésre fogják 5 éven belül költöztetni az öregjeiket, de nem lesz feltűnő, mert emberi jelmezbe bújnak majd. Vagy amikor beleüvölt apám arcába egy másik versenyző, hogy „Én vagyok az Isten valódi fia, te kis kurva”. Vagy amikor a tévés szappanopera szereplőnek szólnak be a boltban, vagy a nyílt utcán, hogy „mit tettél az XY-al, te aljas rohadék?!!”. Vagy amikor a szintén ezen a szinten vegetáló állampolgár fenyegeti meg a bankot reklámozó csávót, hogy „agyonverlek, ha nem adsz pénzt”. A tévét is jogosítványhoz kötném, komolyan.

Á, mindez egy kicsit sem hátborzongató. Mikor hülyültünk el és miért? Hova tartunk? Lassan utolérjük Amerikát, sokadszorra is felfedezzük. Amikor az apa kivágja az ablakon a kölykét a nyolcadikról, csak rossz passzban volt? Rossz irányba szorongott? ...Amúgy csendes, jóravaló embernek ismerték a szomszédok. Tehát aki csendes és jóravaló, az veszélyes? Mindez a szorongás mellékterméke? Mindenki szorong – ha meg is van mindene, családja, pénze, lova, akkor ezek esetleges elvesztése miatt, vagy a haláltól szorong, ami többnyire elkerülhetetlen, vagy az agyráktól, vagy ha épp nincs min szorongani, akkor keres magának valamit. Szorongjon Ön is, csak ne állandóan. A szorongás a természetünk része, elővigyázatossá és óvatossá tesz.
A másik divatos mumus a Stressz. Erről a stressz-dologról úgy beszél a bulvár, mintha egy tőlünk független jelenség lenne, aminek ki vagyunk szolgáltatva, egy fekete felhő, ami jön, vonul, és ha elér, akkor gáz van. Le kell küzdeni zöld teával meg aromaterápiával meg piával. Csakhogy a stressz mi vagyunk, egymásnak okozzuk. A másik környezete te vagy! Én stressz-ellenes vagyok. Legyél te is az. A stressz rákosító.

Az az igazság, hogy a legtöbb problémád nem is a tied. Észrevetted már, amikor bementél a városba, még nyugodt voltál, de mire hazaértél, beidegesedtél? Miként lehet ez? Úgy, hogy a városban elvegyülsz a többi emberrel, a metrón, a buszon, az irodában, ahol rád tapad a többi ember szarsága, amit szépen hazahozol. Agresszív leszel. Nem agresszívnek lenni naivitás, de muszáj annak lenni, nem tudod kikerülni. A modern társadalom belénk nevelte, hogy aki túl könnyedén veszi a dolgokat, annál valami nincs rendben. Elhitették velünk, hogy az az ember a normális, aki állandóan ideges, folyton nyüzsög és a végletekig túlhajszolja magát. Elárasztottak minket millió információval és lehetetlen elvárásokkal. A Szorongás, a Stressz divatos hívószavak, amiket már régóta meglovagolnak a népszerű ezó írók: „Annyi legyél, amennyi lehetsz, ne annyi, amennyinek lenned kéne, vagy amennyinek tűnsz, mert megérdemled magadat maradéktalanul. Nézd meg a mező virágait, azok nem stresszelnek, ezért olyan szépek” - látod, én is tudok ilyet.
Amik mindenkit stresszelnek (valamennyire jogosan), az az öregedés, a betegség és a halál. Kivédhetők? Olvastam egy jót, hogy miként maradhatsz örökké fiatal és örökké örök életű. És ezt a titkot most megosztom veled. Az első öregedési tényező, ami biológiailag kiváltja belőlünk életbeli elszíneződésünket és a halált, ezt az igazságtalan szemétséget: az IDŐ. Ha a tudatodban megszünteted az időt, kiiktatod ezt a programot, a folyamat megáll. Állítólag vissza is fordítható, de részletekre nem tér ki a könyv. Ha többé nem éled át azt, hogy jelenleg hány éves vagy, és nem is emlékezteted magad rá, a futamidőd megáll. A szerző második tanácsa, hogy ha ez meg van, többé ne menjünk emberek közé, vagy ha ők jönnek, ne engedjük 30 méternél közelebb magunkhoz, hiszen ők még átlagemberek, és nekik még VAN időtudatuk, amivel megfertőzhetnek minket is.
Nos, itt az idő. Ne hagyjuk elszállni vasfogát.

Most pedig írok egy elkúrt haikut hamari indulatomban:

 

Egy napra kevés meglepetés jut,
mert már minden bekövetkezett.

A Népszabadságon Magyar Nemzett,
mennyi tiszta sor.
Fantáziát látok!