Egy napfényes, derűs szerda éjszakán Len Lelevin éppen átúszta a Tiszát. Egyszer csak Eszter Házi Péter, lapra szerelt posztmodernista pillantotta meg őt a stégről, ahol békésen vattacukrot fogyasztott barna sörrel. Péter eleinte nem, aztán később már különösen hangosan, odaszólt az éppen lubickoló prózagrófnak:

- Bocsáss meg, Lelevinkém, de vigyázz óvatosan, légy szíves, mert éppen egy kupac szar lebeg előtted a vízen.

Len Lelevin megállt, körülnézett, majd vett egy nagy levegőt és szó nélkül lebukott a víz alá. Soha többet nem látták őt a felszínen.

*

Egy pálinkás jóreggelen a neves Babics Gyulus egy randa műanyag csirkével a karján állított be Len Lelevin lakására. Bekopogott rajta. Az író nyitott ajtót, hiszen ő lakott ott, majd rögvest elcsodálkozott. Az álla is leesett a karon ülő ajándék láttán. Merthogy a tárgyállatot neki hozta a Babics, békülés céljából.

- Lelevinkém, figyejjé ide… – kezdte volna a művész. De…

- No, egy szót se többet – állította le Len Lelevin.

- De – folytatta amaz - De hidd el. Ideje közös nevezőre jutni. Vagy legalábbis nagyon meghatározni azt a közös nevezőt.

Len Lelevin hosszasan Babics szemébe nézett, amit amaz végig állt, majd félelmetesen lassan kifújta az orrát. Aztán csak annyit mondott:

- Gyuluskám, arany szívem, mi ketten sosem leszünk közös nevezőn. Mert ahol most én állok, ott te…nos, ott te sosem fogsz.

Azzal becsukta előtte az ajtót, átvetetlenül hagyva Babics karján az ajándék szárnyast.

*

Len Lelevin egy mosolygós május délelőtt megállt Adi Imre testétől nem messze, uszkve 20-25 centire. A kedves költő kiterjedése éppúgy nem zavarta, mint ahogy az sem, hogy Adi teljes testtömegével nehezedik a talajra. Adi így szólt a feltűnően kulturált művészhez:

- Nem kell előre hátraarcot festeni a falra. Hova ez a túlkozmetikázott matematika? Dugjuk össze a hasonlód a hasonlómmal, márminthogy vessük össze, amink van.

Len Lelevin lassan kifújta a füstöt, majd kinyitotta jobb szemét. Így szólt:
- El kéne vinned magad innen, mielőtt fajulás történik el, esetleg tettlegességig is. Légy mitévő! Egyet jegyezz meg: Nem kell mindig hón alatt lenni.

Adi Imre nyakába kapta mellső lábait és elinalt. Pedig alig volt 39.

*

Kunhalmi Géza népszerű népíró, műfordító, a pesti irodalmi élet meghatározott arca egy derűs szerda hajnalon éppen zokszótlan jobbírozta a rosszat, mintha a saját apjának gyermeke volna, amikor Len Lelevin egy Csepel típusú kerékpárral megállt előtte.

- Magának van mersze? – kérdezte Len Lelevin amazt.
- Fölöslegesen hányod a fittyet – így a Géza. – Derékig járok magamban. Mikor megyünk el egy drága étterembe nagyképűsködni?
- A -gyünk-öt túlzásnak vélem – kerekedett Lelevin. - Ne veszítsd el a kedvetlenséged, de veled és nem egyedül, semmikor. Ha itt valaki tart valamerre, az én vagyok, megyek is tovább toronyiránt – tekerte meg játékosan Len Lelevin a pedáljait. – Légy oly szíves, nézz már körül nekem, jön-e valami?
Géza körülnézést imitált, majd pimaszul így szólt:

- Lelevinkém, jobbról tiszta, balról pedig tegnap se jött semmi! – azzal Géza összecsapta szárnyait és felrepült a presbiteriánus templom tornyára. Reggelig ott elmélkedett. Álmos arcú tűzoltók szedték le onnan, direkt, mert ott nem hagyhatták.

*

Egy kisütött szerdai délben, amikor a nap éppen a zenitjére hágott, Eszter Házi Péter megkerülhetetlen alakja éppen átúszta a Tiszát, hosszában. Egyszer csak a stégről Len Lelevin pillantotta meg az író nemes kontúrjait, akarata ellenére, ahol békésen helyezkedett el egy fertályórája, és azon elmélkedett, miért nevette ki őt tegnap este egy áttáncolt kocsmai beszélgetés előtt Péter, amikor megosztotta vele ötletét a távfociról. A távfoci Len Lelevin saját találmánya volt, annyi a lényege, hogy a két kapu egymástól 2ezer km-re helyezkedik el… a többi meg mindegy. És itt nevetett a kedves Péter, kacagott ennél a mindegynél, kétszer is egymás után.

Len Lelevin eleinte nem, aztán később már különösen hangosan, odaszólt az éppen lubickoló Péternek:

- Csak óvatosan azzal a haladással, Péterem, mert egy kupac szar lebeg előtted.

Az üdülő Péter lassan gyorsan lehorgonyzott, körülnézett, majd vett egy nagy levegőt és szó nélkül alábukott. Soha többé nem látták őt szárazon.