Szerelemfüggők (erotikus regény) 7. rész

Ott álltam hát a pályaudvaron, ott toporogtam a kisváros szépére várakozva, ragyogó tavaszi idő volt, a nap sugarai biztatóan melengettek. Néztem erre, arra, amarra, mindenfelé, a szőkeség késett, de egy percig sem kételkedtem benne, hogy el fog jönni. Tíz perc múlva valóban feltűnt a pályaudvar sarkán. Minden jóval megrakott, teli szatyrokkal közelített felém.
- Másnak képzeltelek – nézett a szemembe.
- No és milyen vagyok élőben? – kérdeztem.
- Jobb. A képek nem adják vissza, amilyen vagy. Általában a kép, ami az emberről készül, idealizál. De a te személyiséged hozzátesz valamit az arcodhoz, ami a képen nem látszik.

Azt hiszem, szerelmes voltam belé, de mélyen legbelül tudtam, nem lehetek elvakultan

az. Gyöngyvér példája korábban már megmutatta nekem, milyen mély verembe eshet egy férjes asszony imádatának tárgya. Egy férjes asszony szerelme forró, korlátlan és veszélyes. Megismételhetetlen, mert más nő nem tudja ezt nyújtani, s aki megtapasztalja, mindig nosztalgiázni fog utána. Nem engedhettem meg magamnak, hogy ugyanúgy viszonozzam a rajongást, hisz ő vigasztalódhatott gyerekeivel, én nem, neki volt hova visszavonulnia, nekem nem.

De mégis, engedhettem romantikus érzéseimnek. Bérelt fészkünkben nem estünk rögtön egymásnak. Beszélgettünk egy kicsit, majd öt perc szembenézéssel kezdődött testi-lelki ölelkezésünk. Öt percig nem szóltunk egymáshoz, csak egymás szemébe néztünk, mosolyogtunk, de nem nevettük el magunkat. Istenem, milyen gyönyörű ez az asszony! – futott át agyamon. – Milyen tökéletes! Nem tudtam volna betelni vele, akármeddig néztem volna. Kezeim közé fogtam a fejét, úgy csókoltam.

Kapcsolatunk nem sokáig maradt ilyen éteri, bőven adóztunk az érzékek oltárán is. Hatszor tettem magamévá, igaz, ehhez orális örömökben is részesítenünk kellett egymást, de minden gát leszakadt köztünk, és a másik semmilyen testnedvétől nem idegenkedtünk.

„Örülök szivem hogy boldog vagy ,nem sokára találkozunk,És jóbban fogsz örülni,hisz találkozol azal a növel akiért szenvetél egy fél év...kárpotolak,ojan foro és jó leszek hogy csak na!! Szoval orálisan ,igen ez minden ferfi álma ,vágya, én nekem nincs titkos vágyam hisz imádom a sexet,és szenvedélyen nincs határ,és akibe még szerelmes is vagyok,annak igazán kitálalom magam. Hát a hangoktól nem kel félteni...bizony maid én elfogom mondani,mire van szügségem akor amikor ,nagyon akarsz,tudom füszerezni,az aktus...na ná! Szoval ál a farkad... ez a célom hogy elökeszitelek, hisz imádom mikor ál, az is szeretem ha én felébresztem...pl.a nyelvel,vagy az ajkaimal nincs semi cikit az egészbe,igy van ijen a szerelem,de látod rendes voltám veled és regeli levél visza fogotab volt...Tudod én igen foro vagyok,ot ahova imádod behátolni háturol,és bizony tudom koordinálni a méret..tudod alyan szük lehetek amien csak akarod,foro ,kelemes,nedves..maid megmutatomugy jóbban fogsz érteni,de aktus közbe szeretek,sugni neked egy két szexi dolgok..csokolgatni a nyakad,a belsü comb,finoman simogatni...ugye szereted..tudom hogy nagyon,tölem mégkapod az igazi szenvedély, egy nötól aki igazán szereted,és tetszik neked,vagyom ,kivánok,és ez természetes hogy csak a szex jár a fejunkre hisz ,régota vagyunk egymásután. A fenekem jó izmos,nincs egy dk zir se,de izgato amilyen szeretnéd, minden lyuk a tiéd.....

Tudod, megfogom a csipödet , a feneked... melkasod atol beindulok, és érzem a jó kmény farkad amit alig vár hogy megismerjen,megkostolni,érzem hogy pászolni fog nagyon,a hátad finoman megmászirozni,csupászon,lovágolok maid rajtad.érezni fogzs valami nagyon foro,kelemes,szeretném érezni a szád milyen foro,mikor kényeszteted a meleim,és szeretem mikor a kemény peniszedet a számba veszem miközben a hajaman játszik a kezed,a nyelvemel kényesztetlek,és érzem hogy egyre csak nö...mert tetszik neki ,neked jó...nekem is nagyon tudom élvezni a látványatol is...mert látom hogy kivánsz... És utána ugy akarok erösen veled ölelkezve piheni egy kicsit és utána elöröl minden de akor már haturol,ugy hogy jó méjen tutsz behátolni,és mégmutatni hogy menire tutsz te engem és én téged kiváni,és ne félcs ,elejen lágyan finoman szeretem ,és egyre szenvedéjeseb,és a legvége pedig érezni akarom a kezed ahogy szorosan megfogya a csipöm,és a elfogom mondani hogy menire kivánlak,menire akarlak és szeretném ha te is elmondanál nekem aszt amit akor érzel mert bizony nagyon tud izgulni,a pikáns szó! Szeretlek és kivánlak ,és ezek csak szavak ,de bebizonytom neked,hogyhogy igy lesz! Meg késö este mégirok neked a regeli szánt levél,egy etszerö káve mellet olvásni válo,elirom peldául,mien voltám kislány korában...

mintha már ismertönk volna egymást. Etszere kesztünk beszélgetni aranyos voltál,szeretlek téged,mindig is szeretelek,mindig szivem,ugy hiánzol,muszáj nézni a képeidet kicsit enhit a hiányod ,most tudod mit csinálnám,veled,jó erösen magamhoz ölelnélek,hogy érzem a test meleget... SZERETLEK!
Körkörös repülés, vagy körkörös zuhanás?
Kell, hogy érts, kell, hogy láss!
Jeleket látsz, ahol nincsenek jelek,
Ha zuhanni kezdesz, én megfogom a kezed.
Szakadék fölött mozdulatlan lebegő,
Kitárt szárnyú angyali szerető,
Jó lesz, ha figyelsz, jó lesz, ha érted,
Én itt vagyok veled, és szeretlek téged

Így zajlott le első találkánk, s ahogy írja, „a lélek, a szív, a test, a vér, az érzelem, a szerelem, a hiányzás, az öröm… minden benne volt.” És ha kívántam valamit, csak hangot kellett adnom neki és teljesült. Legtitkosabb vágyaim is előcsalta. Fantáziánk ugyan nem szabott határt, ám a variációk és a testnyílások száma véges. De kezdhettük újból és újból…
- A szentségit – kiáltott Robi – Hatszor egy nap alatt! Micsoda sivárságban élt ez a nő!
Szokatlan volt ez az erkölcsi megközelítés Robitól. Szóvá is tettem.
- Én inkább a bővérűség természetes jelének tartom. Számomra az élet első számú parancsa: élj bővérűen! Nem mindenki képes erre, hisz egyrészt kevés az utántöltős” férfi, másrészt a munkahelyi stressz és az időhiány is lankasztja a férfiasságot. Csak a magunkfajta semmihaszna, léhűtő társadalmon kívüliek tudnak egész napokat a szerelemre áldozni és a csatározásokat bővérűen állni!

- Akár a mediterrán emberek!

- Igyunk erre!

Magunkat mediterrán embereknek tartottuk, felidézve a sok napsütést, a tengerpartot és a heves vérű donnákat, kárpótlásul azért, hogy egy hagyományosan értelmiségellenes országban láttuk meg a napvilágot. Ahol a művészekről, költőkről és más dudásokról a többség elítélően nyilatkozik, hangoztatva könnyelmű lezserségüket és kicsapongó életmódjukat. Sajnos a magyar politikusok és "közéleti személyiségek" az elmúlt évtizedekben, sőt talán századokban a magyar művészre, gondolkodóra kényszerítették az ezerszer is megunt balek szerepét. A legszomorúbb, hogy ezt mára a magyar közvélemény is elfogadta és - ellentétben a korábbi időkkel - tényként kezeli.

Az is igaz persze, hogy a történelem során az emberek mindig ugyanazzal az elutasítással vagy közönnyel fordultak a zsenialitás felé. A ma konzervatív ikonokká vált hősök a tegnapi megvetést éppen hogy csak túlélték.