Nem olyan sokba. De míg bárkitől félsz, bármihez ragaszkodsz, vagy bármi miatt aggódsz, nem jutsz be, esel vissza rögtön. A Mennyben semmi dolgod nincs, és ez az a Fény, amitől megijedsz a halál pillanatában és szaladsz egy újabb testbe. Képzeld el, hogy nem csinálsz semmit, csak vagy. Milyen lehet valóban feloldódni? Csak vanni. Elképzelhetetlen, ugye?

Míg élünk, lemérünk. Lemérjük, mennyit érünk másokhoz képest. A földi érvényesülés záloga, hogy maszkokat kell viselnünk. Kellenek. Képzelj el egy első randit, ahol a férfi azzal indít, hogy „azért van az asztal alatt a kezem, hogy ne látszódjon a gondosan levett jegygyűrűm helye, ja, és van egy csomó hitelem is, és egyáltalán nem vagyok jó az ágyban” – nem sok esélye lenne zsákolni. Az élet nem működik maszkok nélkül.

Van egy álmom... Szeretnék egyszer látni egy politikust, aki kiáll, csurig tévében, csatorna fényben, és azt mondja, „emberek, hánynom kell magamtól. Meg ettől az egésztől, amiben derékig vagyok. De nem ám játékbóli hányással, nem játszi, játszási, hanem igazi, vastag sugárban, szélesen okádni. Okádni és okádni. Bocsánat. Köszönöm a figyelmet, a szó a stúdióé”. Van még egy álmom. De erről később. Maszkokra azért van szükség, mert a világ alapvetően a hazugságok miatt működik: amikor leszületünk a kettősségek világába azonnal elfogadjuk szerepeinket és azonosulunk velük. Komolyan vesszük magunkat – és amint ezt megtettük, máris haldokolni kezdünk. Hatalmas energiát fektetünk abba, hogy egyik jelmezt a másik után váltsuk, és elhisszük, amiket rólunk mondanak mások. Az egyik ember azt mondja neked, „te tehetséges vagy, te kívánatos vagy, te hasznos vagy”, a másik meg azt mondja, „mit akarsz teee? teee szerencsétlen, buta, nagy orrú kurva?” - és most igazodj el, mi vagy? Melyik vagy? Vagy-e egyáltalán? Próbáld meg ebből összerakni, ki is vagy. Próbálj jó arcot vágni, ha nem megy, keress egy maszkot.

Az irigykedés bajjal jár

Szóval, van még egy álmom. Az, hogy nem irigykedem többé másra. Volt egy ismerősöm, akit sokáig irigyeltem, mert annyira tökéletes élete volt: anyuka orvos, apuka ügyvéd, börzsönyi nyaraló, öt ház, rengeteg lóvé, balatoni jacht, a gyereknek jól menő cég. Sokszor kérdeztem magamtól, vajon neki mi lehet a kis hibája? Mert senki sem tökéletes. Isten egyik kezével ad, a másikkal elvesz, de rá csak két marokkal szórta a jót. Valaminek lennie kell. Biztos nála is van valami bibi, csontváz a szekrényben, adócsalás, vagy egy sikkasztó apuka, valaminek sántítani kell a sztorijában. Biztosan titokban alkesz, vagy drogos, mert nincs tökéletes ember. 4 év múlva tudtam meg, hogy a fiatalember csak úgy tud elélvezni, ha egy másik pasi könyékig feldugja neki a karját a seggébe. Nem pusztán homó volt, ez még azon is túlment. Megtaláltam, amire kíváncsi voltam, de boldogabb nem lettem tőle.

A színházban van szomorú maszk, vidám maszk, mindenféle. „Legyél mindig pozitív, csapatjátékos, és folyton mosolyogj, míg szét nem reped a képed” – bejött már valaha bárkinek is ez a mű-zen manager-filozófia? Igen, annak, aki eladta neked azt a könyvet, amiből ezt szedted. Maszkokhoz vagyunk szokva. Amikor megszületünk erre a terepasztalra, az érvényesülés és a siker érdekében elfogadjuk a társadalmi játékszabályokat. Maszkot húzunk, hiszen ha az őszintét mondjuk egy állásinterjún, pl. „maga egy rátarti görény, egy genny, és hánynék magának dolgozni” nem sok sikerünk lenne. Ezért kell játszmázni és képmutatni, ezt tanuljuk a suliban is, ez a siker egyik titka. A netmaszk az egyik legnépszerűbb maszk, bárkinek beszólhatsz a fizikai pofánverés veszélye nélkül, élő embereket sértegethetsz. Miért nem lehet maszktalanul élni, és miért azok élnek maszk nélkül, akiknek nem kellene egyáltalán – élniük? Hordjuk azt a maszkot, nem is egyet, mindenkinek másikat veszünk elő, elnyomjuk valódi természetünket, aztán 40 felé meglep majd egy szolid kis agyvérzés. Az agyvérzés folyamata nagyjából ahhoz hasonlatos, mint amikor a felelőtlen mélytengeri búvár dekompresszió nélkül jön a felszínre, és a nyomás robbanásig fokozza a fejét.

A szenvedés izgalmasabb a boldogságnál

Az élet annyi, mint egymást utánozni. Még ha az a minta nem is jó. A fiúk szájról-szájra járnak, a lányok meg pánikszerűen próbálnak célba szülni, hogy csecsemővel bilincseljenek magukhoz egy férfit, aki alkatilag alkalmatlan a tartós kapcsolatra. Sokkal izgalmasabb játszmázni és intrikázni, mint igazán szeretni valakit, átadni magad neki. Maszktalanul élni merészség, őrültség! Kiadni magam? Lószart!

 
Ismertem egyszer egy kamubrókert, aki rettenetesen büszke volt arra, hogy időseket ver át, és hajszol bele rossz befektetésekbe. Egyszer megkérdeztem tőle, miért nem akasztja fel magát? Nem állt kötélnek, kinevetett és azt mondta, hogy ha ő nem veri át őket, átveri más. Miért ne ő fölözze le a kiaknázatlan aknamezőt? Igen ám, te kis profitpofi, csakhogy anyagi javaidból egy grammot sem vihetsz magaddal a Túlvilágra. Ott csak te vagy + Isten, aki kipicsáz onnan rögvest, ha látja, hogy bűzlesz. Istent nem verheted át, legalábbis ezt olvastam egy prospektusban.

Az élet annyi, mint két lehetőség közt tétovázni

Nem mindenkinek kell a segítség. Van, amikor a baj jó, a baj kell. Van, akinek meg kell tapasztalnia az élet árnyékos oldalát, mert csak így fejlődhet tovább. És van olyan is, akinek nem kell a pozitív energia, mert a negatívból éppen elég van neki, kitölti őt, és a kettő nem fér meg együtt benne.
Egy halva született csecsemő elhamarkodott döntés, hiszen az élet annyira azért nem szar, hogy egyből belehaljunk... De ne feledd, ha halott gyereket akarsz szülni, egyetlen szülészeten sem adnak cseregyereket, amíg nem csinálsz egy élőt.
Mi legyél? Nem tudom. Mi ne legyél? Képtelen. Azt mondják, nőj fel hamar, ne légy gyerekes. De ha a benned élő gyereket elfojtod, öreg korodban hatványozottan fog előtörni - de akkor már bármi lehetsz, senki nem fenyeget, és te sem félsz, mert már keveset tudnak elvenni tőled. Mi lenne, ha egyszer helyesen döntenénk?
- Mit tenne Isten, ha lenne? – kérdezte még régen a szkeptikus és ateista énem. De nem feleltem neki, szó nélkül arrébb mentem.
- Maszk nélkül nem fogok majd fázni? - kérded. Nos, de.
De legalább a Mennybe kerülsz, már itt a földön is.

Szerző: Len Lelevin